"And when I declared to my design Like Frankenstein's monster: "I am your father, I am your god And you the magic that I conjure" The thankless swine The blasphemous jerk My creature had no love for me Which made me berserk"
- King Gizzard & The Lizard Wizard
A Coonawarra borvidék Délkelet-Ausztráliában található, a tengerhez közel, vörösborairól híres. Nekem most mégis egy Chardonnay került a poharamba innen. A borászatot nem ismerjük, a bor Lidl exluzív tétel és a bolt neve alatt fut. Ugyan a borász aláírása ott van a címke elején, de mivel azt nem tudtam kiolvasni, borunk eredete örök homályba vész.
Megjelenése szalmasárga. Illatában a tölgyfachips jellegzetes aromái a borból tömény olívaolaj szagot hoznak ki. Alig hittem el, de tényleg, az olajon kívül maximum egy kis citrushéj van még benne jelen. Másnapra, levegőzés után sokat javul a helyzet, kellemes, almahéjra emlékeztető illatot áraszt a bor. Szájban a friss, de nem túlzó savak, a teltkarcsú test, a pár gramm maradékcukor kellemes szerkezetet adnak a bornak. Íze citrusos, kiwis, almás, rövid lecsengésében kis hordóaromával és tanninnal. Összességében kellemes bor, bár kicsit túlzásnak tartom, hogy egy alapbornak egy nap kelljen, mire elfogadható illata lesz. (84/100)
"- Én most hazautazom - mondtam a sofőrnek. - Nem iszik velem egy búcsúpoharat? - Nekem csak fél gyomrom van - mondta a sofőr. - Egy pohár fehér bor azért nem árthat."
- Örkény István
Az ünnepek közeledtével megugrik borfogyasztásunk. Nem mindegy viszont, hogy milyen bort fogyasztunk ilyenkor. Nem ezen áll vagy bukik a karácsony, de ha már borozunk, akkor az legyen jó. Ha a polcok előtt te is nagyban bújod a Vivinot, vagy éppen a "milyen bor illik rántott halhoz" kifejezést gépeled a telefonod keresősávjába, szánj erre az írásra öt percet, és máris tisztázódni fog a helyzet.
Ne hagyjuk, hogy az ünnepet a gasztronómia szelleme kísértse! A borpárosítás sokadrendű szerepet tölt csak be egy karácsonyi vacsoránál. Az emberek a fontosak, az étel, bor csak extra.
Ünnepi vacsora
Éttermi vacsora esetén: Ha a vacsorát étteremben költitek el, akkor kérdezd meg a pincért/sommeliert, hogy milyen bort ajánl az adott fogáshoz. Szó szerint ez a munkája.
De ő biztos valami drága bort próbál majd rám sózni: Ha a bor túl drága, egyszerűen csak mondd meg a sommeliernek. Nem te leszel az első, és egy étellel több borpárosítás is működhet. Egy olcsóbb borral szintén nagy élmény lehet a vacsora, és biztosan jobban is fog esni, mintha a drágább bor mellett döntesz, de rossz szájízzel.
Otthon, barátoknál elköltött vacsora esetén: Ebben az esetben nem kerülhetjük el a bor-étel párosítás problémáját. Megint áll az alaptételünk: ha legalább 2000 Ft-ot szánsz a borra, menj borboltba, és kérd az eladó segítségét (emiatt én csak 2000 Ft alatti borpárokat fogok ajánlani, még ha egy drágább bor lehet jobban is illene az adott fogáshoz). A boltos ugyanis a te személyes receptedhez és ízlésedhez tudja igazítani a bort. Ahány ház, annyi ünnepi menü, illetve az egyéni receptek, fűszerhasználat is befolyásolja, hogy milyen bor illene egy adott ételhez a legjobban, de megpróbálok minden népszerűbb fogáshoz ajánlani valami hozzáillőt. A borpárosítás alapjait Kovács Antal az alábbi videóban kiválóan bemutatja (a borok már rég nem kaphatók, de az alapelvek máig ugyanazok).
Jolly Joker: ha még nem tudod, mi lesz a menü, csak egy bort szeretnél, ami szinte bármihez jól passzol, akkor a Lidl állandó kínálatában lévő 2017-es Cimarosa Chardonnayt ajánlom. Ez a bor annyira izgalommentes, amennyire csak lehet, de pont ezért nehezen lesz ellentmondásban bármelyik fogással.
Halászlé: ahogy a videóban is halhattuk, halászlé mellé siller dukál, én Tóth Ferenc Kadarka Sillerét választanám hozzá 2017-ből. Külön jó pont, hogy 1,5 L-es kiszerelésben is kapható a Borháló üzletekben, kifejezetten jutányos áron.
Tyúkhúsleves: egy könnyű, száraz fehérbor dukál mellé, én személy szerint a Kovács És Lánya 2017-es Viognierját ajánlom. Amennyiben erőspaprikával esszük a levest, ajánlott a bort fröccsnek felhúzni, a szénsav segít a csípősséggel megküzdeni.
Sült hal: a hal fajtája, fűszerezése, elkészítési módja sokat számít a végeredményben, de egy gyümölcsös, friss, közepesen testes fehérborral nehezen lövünk mellé. Épp ezért ajánlom sült hal mellé a 2017-es Juhász Olaszrizlinget.
Rántott hal, bécsi szelet: ezeknél az ételeknél a zsíros bunda a meghatározó elem, így egy félszáraz ízérzetű, savas fehérborra van szükségünk melléjük. Legjobb példa erre a Várszegi Pincészet 2017-es Chardonnay-ja.
Töltött káposzta, töltött paprika: ha a savanyú káposztás verzió készül, egy jó fröccsöt érdemes mellé fogyasztani: a savanyúsággal egy bor sem tud megküzdeni. Ha az édeskáposztás verzió, vagy töltött paprika készül, egy rozé ajánlott mellé. Személy szerint a Kristinus Borbirtok 2017-es Rozéját választanám.
Sertéssült: egy sertéssülthöz, legyen az egy zsírosabb csülök, vagy egy soványabb karaj, egy ásványos fehérbor dukál, például egy Tornai Friss Juhfark 2017.
Fasírt, kolbászos karaj, sült kolbász: a zsíros, paprikás hús mellett már megállja a helyét egy könnyű vörösbor, mondjuk a 2015-ös Juhász Bikavér.
Vadsültek: különböző vadhúsoknak különböző, egyedülálló karakterük van, náluk kifejezetten érdemes magasabb árkategóriájú borpárt keresni, és szakember segítségét kérni. Ha ez mégsem megoldható, a Baturrica Gran Reserva 2012-t ajánlom vadhús mellé.
Bejgli: a két klasszikus töltelék a dió és a mák. Előbbivel könnyű dolgunk van: a diós, mazsolás ízvilághoz jól illeszkedik a legtöbb édes Tokaji, személyesen a 2000 alatti árkategóriából a Babits Pincészet Késői Szüretelésű Furmintját ajánlom 2016-ból. A mákos bejgli már jóval nehezebb eset. A mák keserűségét a savas, gyümölcsös édesborok kihangsúlyozzák, az eredmény nagyon kellemetlen lehet. Az a legjobb, ha egy gyümölcsös vörösbort választunk mellé, olyat, ami a mák aromáival áll harmóniában. Heimannék 2017-es Kékfrankosa pont ilyen.
Aprósütemények: ezer és egyféle aprósütemény létezik, nincs általános megoldás, de legtöbbször cukros, kevésbé gyümölcshangsúlyos édességekről beszélünk. Ezekhez nehezen passzolnak késői szüretelésű borok a magas savtartalmuk miatt, likőrborból pedig ebben az árkategóriában nem kapható semmi. Emiatt én ezekhez az finomságokhoz egy pohár krémlikőrt ajánlok, lehetőleg Baileyst, de sok boltban kapható jó minőségű, kevésbé drága alternatíva is.
Ajándék
A Szent Tamás Pincészet Mád Késői Szüret 2016 bora például nem véletlenül kapott 97 pontot és platinum besorolást a Decantertől, igazi ünnepi bor. Akár én is szívesen látnám a fa alatt. Khm.
Pasim/csajom/nővérem/nagybátyám szereti a bort, mit vegyek neki ajándékba: Itt végig próbáltam jó borokat ajánlani, úgyhogy ha a keret szűkös, bármelyik fenti bort szívesen ajánlom. Ha pedig nem szűkös, akkor az örök szabály érvényes: kérdezd a sommeliert!
Most komolyan ennyivel akarod kiszúrni a szemem: Jó, jó, ezen ne múljék, volt pár igazán különleges, mondhatni ünnepélyes borélményem, amiket szívesen ajánlok az ünnepekre bárkinek, és ha nem tévedek, még kaphatók:
Ha borozni akarsz a szilveszteri partin, megint csak azt ajánlhatom: vigyél valamit, amit szeretsz, illetve a fent említett borok bármelyike jó. Pezsgőből is érdemes lehet minőségit vásárolni. Ha a pezsgőre legalább 4000 Forintot szándékszol költeni, akkor menj borboltba, és kérd az eladó segítségét (persze egy Kreinbacherrel nem foghatsz mellé amúgy sem). Ennél olcsóbban 2000-1500 közt a Hungária Extra Dry pezsgőt, 1500-1000-közt a Törley Excellence Chardonnay Extra Dry pezsgőt ajánlom. Ha mindenképp 1000 Forint alá akarunk menni, nehéz dolgunk lesz. Ha csak két-háromfős társaságra kell vásárolni, a Hungária Extra Drynak van 0,2 l-es kiszerelése, azt ajánlom, ha nagyobb üveg kell, akkor nem maradt más, mint a Mezei Pincészet "Frakk" Édes Chardonnay pezsgője - hibamentes, édes alappezsgő, izgalmak nélkül.
Final thoughts
Ne stresszeld túl a borválasztást. Annyi minden okozhat nekünk fejfájást az ünnepek alatt, a bor ne legyen köztük - se a sok stressz, se a másnaposság miatt.
Ps.: persze, majd elfelejtettem! Ha megtehetitek, bontsatok egy Aszút az ünnepi asztalnál! Csak magában ajánlott őket inni, ezeket a borokat kár étellel párosítani, szinte mindent maguk alá gyűrnek.
"Testünk mindig kimerül valamilyen módon, és meghalunk, de énnekem inkább legyen olyan ínyem, mely meg tudja adni azt a gyönyörűséget, hogy maradéktalan élvezetet találjak egy Chateau-Margaux-ban vagy egy Haut-Brionban, még ha tökéletesedése közben túlságosan rá is kapott, és így, a dúskálás következtében, a májam miatt nem ihatom Richebourg-t, Cortont vagy Chambertint, mint hogy olyan hullámbádog zsigereim legyenek, mint kölyökkoromban, amikor a portói kivételével minden vörös bor keserű volt, és az ivás csupán ezt a folyamatot jelentette: ledönteni bármiből elegendő mennyiséget, hogy egy kis bátorságot merítsen belőle az ember."
- Ernest Hemingway
Az év végén (a komoly marketing-erőfeszítések ellenére is) furcsa mód a magyar borblogokon aszúk helyett rendre portói borok kóstolóiról olvas az ember. Idén én is felszálltam fél lábbal erre a divathullámra egy maradékcukros vörösborral, Nyolcas Ádám Mámorjával. Ez a bor végigkísérte eddigi boros pályafutásom. Lassan négy éve kóstolgatom, soha nem hagyott cserben, és egyben megóvott mindenféle "szárazborsznobizmustól". Na de mi is ez? Félédes Merlot, hat darab Mátyás királyért. De hát a félédes Merlot tizedennyibe szokott kerülni! Na persze, de ez nem olyan. Történt egyszer, hogy Nyolcasék nem szedték le a Merlot-t - nem volt kedvük hozzá, vagy elfelejtették, nem tudom. Mindenesetre pont a hírhedten forró 2012-ben történt, úgyhogy végül a leszedett szőlő cukortartalma két borra is elég lett volna. Így a fürtöket lezúzták, majd spontán, héjon erjedt. Egészen 16%-ig jutott, nem bírta az élesztő tovább, de még így is maradt benne 23 g/l cukor. Fiatalabb korából nekem egy cseresznyelére emlékeztető, tanninos, kellemesen édes bor maradt meg az emlékeimben. Tulajdonképpen olyan volt, mint 2012 többi nagy Merlotja, csak édesebb, akkortájt talán Szőke Mátyás Amerlotjához hasonlítottam. De az idő múlik, a bor változik, ideje volt hát újrakóstolni.
A címkedesign sem mai, mondhatni patinás
Na de milyen maga a bor? Színe mélyvörös, öregedésnek, barnulásnak nyoma sincs. Illata földes, cseresznyebefőttös. Íze félédes, komoly, elegáns hordós jegyekkel és túlérett cseresznye ízével. Nagytestű, komoly tanninokkal és savakkal. A korty vége karcol, lecsengése hosszú, melyet fűt az alkohol. Az összkép egy élénk, lendületes óriásmerlot, lomhaság, lágyulás jelei nélkül, ennek ellenére a hűvösebb borvidékek szikárságának nyomai is felfedezhetők benne. Amint fentebb is írtam, jelenleg átalakulóban van. Már nem olyan frissítően gyümölcsös, de élénk, és még mindig sok élvezetes piros bogyós lapul ebben az üvegben. Egy száraz Merlotnál (még dél-amerikai vagy kaliforniai mércével is) édesebb, egy likőrbornál szárazabb. Egy száraz vörös csúcsbornál több alkohol van benne, ami meg is mutatja magát, de nincs benne annyi, mint egy portóiban. Nem tudom, milyen jövő vár rá, na nem mintha túl sok hasonló borral találkoztam volna. Nagyon érdekes kísérlet lehet pár palackkal elrakni belőle, én kíváncsi lennék, vajon a nagy újvilági Merlot-k, vagy inkább a vintage Portok irányába fejlődik-e majd. Mindenesetre aki még a gyümölcsös bájában szeretne gyönyörködni, az most bontsa meg, jelen állapotában a bor értékelése: (87/100)
"Tokajt, ki nem látta, oly nagynak gondolja, Nagy roppant kerített városnak fontolja. De ki eljő nézni,semminek számolja. Nagy hírét és nevét a feje elállja."
- Debreczeni Ember András
Már megint egy "Dani talál egy palack tokajit olcsón, és annak ellenére, hogy nyilvánvalóan öreg, megveszi" bejegyzés következik, ugye? Hát... igen. Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály cuvée a Royal Tokajitól, "The Oddity" ("a különlegesség") fantázianéven. Tőlünk nyugatra ugye nem sokat tudnak a száraz tokajiról, érthető az elnevezés. Egyfelől '14 viszontagságos év volt, másfelől pont emiatt nem kizárt, hogy ebbe a tételbe olyan szőlő is belekerült, amiből máskor prémium bor lett volna, az egyenetlenségek pedig mostanra valószínűleg már elsimultak, úgyhogy nem volt reménytelen ez a bor.
Ha házasításról van szó, a Royal Tokaji sem állja meg, hogy fantázianevet adjon a bornak
Színe szalmasárga, illata eleinte fülledt, de hamar kitisztul, ezután már a tokaji kövességre épít, mellette bazsalikom, citromhéj, és végül a hordó fája díszíti. Közepes test, gördülékeny korty, citrusos, ásványos íz. Savai még ennyi idősen is fanyarok, bár már eléggé lekerekedtek. Lecsengése közepesen hosszú, citrusos, kesernyés. Összességében nem rossz, és kellett neki a pihenés, hogy az évjáratra jellemző szögletességet levetkőzze, de sajnos azzal együtt a gyümölcsössége (ha volt neki) is komolyan visszafejlődött. Az illata szebb, mint amit a szájban fel tud mutatni. Nem rossz bor, de az évjárat és az idő sajnos maga alá gyűrte, valószínűleg már jobb sem lesz. (81/100)
Szerk.: két nap után visszakóstoltam, illatra nem változott, de az íze sokat tisztult, a kaparós jelleg oda, maradt a friss citrus és az ásványosság. A savak még mindig fanyarok, egyszerűek, de így is megérdemli a (83/100) pontot.
"A cárok festője, a magyar Zichy nem hiába illusztrálta a boroshordót a legvidámabb társaságban, táncoló fiatal nők, nevető öregek, bohócok és barátok körében: a bor körül mindig jókedvű emberek sürgölődtek. "
- Krúdy Gyula
H² Pince (Horváthok a négyzeten). Kézműves kispince a Mátrából. A minimális beavatkozással és adalékanyagokkal készítik kisszériás boraikat. Alapfehérjük legújabb kiadása már "Falubor" néven fut, de a tizenhatos verzió is bőven élénk, fiatalos még. Furmint alapokon nyugszik, melyet Rizlingszilváni, Hárslevelű és Ottonel Muskotály díszítenek.
Egyencímkét használnak, csak a név és az ábrán látható adatok változnak boronként
Világos aranyszín. Illata parfümös, tele réti virágokkal és a mátrai kövek jegyeivel. Íze sárgabarackos, ásványos, fanyar, fiatal, mégis jól beépült savak, közepes test, hosszú, ásványos lecsengés jellemzi. A kortyban azért felismerhető a természetes borokra annyira jellemző húsos, harapható jelleg. Cukor csak 1.2 g/l van benne, de a magas alkohol (13%) és a magas extrakt (22 g/l), illetve a durván gyümölcsös jelleg a bornak egy kis édeskés ízérzetet ad. Szerintem ez jól áll neki, a kóstolójegyzetemben háromszor is szerepel a "finom, élvezetes" szófordulat. Jobban belegondolva, ezzel a két szóval el is intézhettem volna ezt a bejegyzést. (85/100)
Ne hagyjuk, hogy az ünnepet a gasztronómia szelleme kísértse! A borpárosítás sokadrendű szerepet tölt csak be egy karácsonyi vacsoránál. Az emberek a fontosak, az étel, bor csak extra.
A Szent Tamás Pincészet Mád Késői Szüret 2016 bora például nem véletlenül kapott 97 pontot és platinum besorolást a Decantertől, igazi ünnepi bor. Akár én is szívesen látnám a fa alatt. Khm.
A címkedesign sem mai, mondhatni patinás
Ha házasításról van szó, a Royal Tokaji sem állja meg, hogy fantázianevet adjon a bornak
Egyencímkét használnak, csak a név és az ábrán látható adatok változnak boronként