"Ha egyszer a véletlen játszani kezd veled, készülj el rá: fordulat fordulat után ér. Ha a sors felnyitja kapuját, ontja a meglepetéseket. Ha rést ütött, az események egymás után törnek be rajta, egymást érik a meglepetések. A meglepetés homály."

- Victor Hugo

Nem csodálkoztam, amikor megtudtam, hogy Németi Zoltán, a Művelt Alkoholista és a screwcapped.com blogok szerzője, az ország egyik legtájékozottabb bloggere elvégezte a Soós István Borászati Szakképző Iskolát. Sőt, utána egyből be is szállt évfolyamtársa és barátja, Kerekes Zoltán gyöngyöspatai garázspincéjébe. A pince közös, a munka is megosztott, de a két barát kicsit máshogy képzeli el a borait, így azok külön márkanév alatt kerülnek piacra. Németi Zoli borai idén ősszel debütálnak, Kerekes Zoli viszont már lassan egy éve megjelent a Hoop Wines márkával. A név a hordó abroncsára, átvitt értelemben pedig Zoli vezetéknevére utal. Nem ők az első borrajongók, akiket lelkesedésük a pince mélyére visz. A Mátra pedig az ország legdinamikusabban fejlődő borvidéke, hihetetlen adottságokkal és egyre több minőségi bort készítő pincével. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy Budapesthez is közel van, a két Zoli választása magától értetődő.

Mi is hasonló okokból döntöttünk úgy, hogy ha idén nagy vakációt nem is csapunk, barátaimmal meglátogatunk pár mátrai pincét. Már megszerveztük a kirándulást, amikor Németi Zolival beszélgetve felvetette, hogy ha szeretném, ad pár palack bort. Megköszöntem, de mivel Debrecenben lakom, ő pedig a fővárosban, arra gondoltam, ha már úgyis Patán járok, majd a pincénél átveszem a borokat. Szó szót követett, végül borvásárlás helyett "villámkóstolóban" egyeztünk meg, vasárnap reggel kilencre.

Odaértünk Németi (balra) és Kerekes (jobbra) Zoliékhoz időben. Arra már nehezebben vettük rá magunkat, hogy elinduljunk tőlük.

Aztán ahogy a többi pincénél felhoztuk a Hoop Wines nevét, mindenütt lelkesedés fogadott minket. "Jajj, nagyon jók Zoliék pét-natjai, feltétlen kóstoljátok meg őket!" Egy pillanat. Pétillant naturel? Németi Zoli, a csúcsborínyenc borásznak áll, és első dolga az, hogy barátjával természetes habzóbort csináljon?

Mert mi is a pét-nat: ha egyszerűen akarok fogalmazni, azt mondom, palackozott murci. Ugyanis ez az ősi pezsgőfajta úgy készül, hogy az erjedő murcit lepalackozzák, így az erjedés végén képződő szén-dioxid és a finomseprő a palackban ragad. Egyszerű, ugye? Hát nem!

• 4g cukor erjedése során közel 1 bar nyomás keletkezik, nagyon jól kell időzíteni a palackozást, előtte naponta vihetjük a mintákat laborba
• mivel a végtermék nyomása kicsit bizonytalan, így drágább, jó minőségű nyomásálló palackba kell a bort tölteni, és azt koronazárral lezárni
• divatos, hiszen új (pedig már az 1500-as években készítettek ilyen pezsgőt Limoux-ban), és vagányul néz ki, mind borbemutatókon, mind az instán
• gyorsan értékesíthető, hiszen divatos és a szüretet követő évben már polcokon is a legtöbb pét-nat
• pont emiatt nagyon sokan, főleg kézműves pincék dobtak piacra természetes habzóbort az utóbbi pár évben

 
Egy mikrotételen demonstrálta Zoli, mi történik, ha 8-9 bar nyomás ragad a palackban

Ezzel el is érkeztünk a borstílus fő problémájához: mindenki szeretne pét-natot csinálni, de kevesen tudják, hogy kell. Ugyanis ezek a borok a primőr, gyümölcsös jegyek kiemelésével és azok őszinte bemutatásával tudnak brillírozni. Igen ám, de ha valamit elront a borász, a pét-natok a hibát nagyon a fogyasztó orra alá tudják dörgölni. Ha nem volt tökéletes a pincehigiénia, a spontis vagy geozminos jegyek nagyon hamar a felszínre kerülnek. Ha saját élesztővel erjedt, a palackban uralkodó nagy nyomás és alacsony pH miatt komoly palackvariáció vagy akár félreerjedés is előfordulhat. Rossz minőségű palackok vagy koronazárak esetén egész tételek pukkanhatnak ki. És mégis, a Hoop Wines fő profilja a vörösborok mellett a pétillant naturel. Minden előítéletem ellenére azt sejtettem, valamit tudnak Zoliék. Aztán eljött vasárnap reggel, és már nem kellett sejteni, csak kóstolni és csodálkozni.

A borsor - azaz annak felcímkézett tagjai

Pink Syrah Pét-Nat 2019

Rózsaszín, szűretlen gyümölcslé megjelenését kelti. Illatában bors, fehérbors, málna, ribizli, kissé élesztős aláfestéssel. Szájban meglepően apró buborékok, krémes korty, élénk, de kifinomult savak, erdeigyümölcs joghurt, friss földieper, egy kis friss paradicsom és enyhe vajas mellékíz. Közepesen hosszú lecsengés. Műfaján belül nagyon szép! (86/100)

Pink Pinot Noir Pét-Nat 2019

Élénk rózsaszín megjelenés. Illatában földieperlé, friss málna, földes aromák és egy kis élesztő. Eleinte erősen felhabzik, de miután a buborékok megszelídülnek, elegáns lesz. Krémes, élénk, egyensúlyos korty, sok-sok piros bogyós gyümölccsel: málna, eper, ribizli, meggyes joghurt, oregánó, rozmaring, hosszú, krémes lecsengés. Különleges, de nagyon finom, élvezetes, és ami nagy szó, egyszerűen nem tudok bele kötni. Ez a bor jó! (87/100)

Pink Kékfrankos Pét-Nat 2019

Pirosabb árnyalatú rózsaszín. Illatában meggylé és élesztő jelenik meg. Ízben is az élesztő kerül előtérbe, meggylével, eperrel és eperjoghurttal. A savak élénkek, nem lóg ki semmi, krémes, jól csúszó korty. A korábbiakhoz képest egyszerűbb, de így is kellemes. (84/100)

Ezek kérem nem átlagos pétillant naturelek. Olyannyira emelkednek ki a magyar átlagból, hogy ez nem lehet a véletlen műve. Zoliék beavattak a titokba: a szőlőt egyelőre vásárolják, mert a Borsos dűlőben (a Gereg dűlő teteje) ültetett szőlőik még nem fordultak termőre. Így minőségi, hozamkorlátozott alapanyaggal tudnak dolgozni. Egyelőre még több szőlőfajtával kísérleteznek, de fő csapásiránynak a Kékfrankos tűnik. A pincében makulátlan tisztaság honol, középpontjában egy nagy, hűtött tartály áll. Itt a szőlőből vörösbort és pét-natot készítenek, egyetlen céllal, hogy a bor a lehető legjobb legyen. A habzóborok fajélesztőt kapnak, hogy a borok biztosan kierjedjenek kellemetlen mellékhatások nélkül. A csendes borok saját élesztővel erjednek, kézzel csömöszölik őket, majd hordós érlelést is kapnak. A palackokat mindig csavarzárral zárják, így a TCA veszélye fel sem merül. Ha pedig csendes boroknál tartunk, lássuk, mit tud ebben a kategóriában a Hoop Wines!

Érlelőszoba. A vörösboros hordókat soha nem kell levenni az állványról

Rosé 2019

Pinot Noir rozé. Nem szokványos. Illatában ribizli, földieper és egy kis földesség is megjelenik. Szájban is szép: kicsit tapad, a savai nagyon élénkek, életvidámak, a domináns ízjegyek pedig földieper és ribizli. Érdekes és élvezetes bor. (85/100)

Magenta 2018

Cabernet Franc, harmad-negyedtöltésű  magyar tölgyben erjedt és érett. Bíbor szín. Illata szép, erősen fűszeres: paprikapor, frissen őrölt bors, szilvalekvár. Szájban viszont éretlennek tűnik. Nem is a bor, hanem az alapanyag. Éretlen földieper, éretlen szeder, erősen szárító tannin, éles savak és zöldes jegyek. Közepes lecsengés. Kicsit fura, hogy egy ilyen meleg évből nem sikerült érett alapanyagot szedni. (82/100)

Bleu 2017

Kékfrankos. Illatában meggy, szegfűszeg és egy kis bőr. Szájban erősen tapadó tannin, közepesnél vékonyabb test, szeder, bodzalekvár és aszalt szilva egy kis hordóvaníliával. Közepesen hosszú lecsengés. A tannin sajnos nagyon tolakodó, nem hiszem, hogy valaha integrálná a bor. Kár, mert amúgy szép. (84/100)

Violet 2018

Kékfrankos, erős hozamkorlátozással. Nem volt ez szándékos, csak egy jégeső leverte a termés nagy részét. De ami megérett, azt jó, hogy nem hagyták a tőkén. Sötétbíbor szín mélylila széllel. Illatában meggy, feketeribizli, vanília, kakaós csiga, szegfűszeg, fahéj, egy kis bőr és füst. Vastag test, szemcsés, kicsit szárító tanninok, élénk, szép savak, magas alkohol. Mindenből sok van benne, de semmi sem lóg ki, az egyensúlya példás. Íze töményen áfonyás, feketeribizlilével, pirítóssal, vajjal, konyakmeggyel, hordós aromákkal. Utóbbiak a hosszú lecsengésben előtérbe kerülnek, sőt, egy kis sós ízt is érzek a háttérben. Szép, élvezetes és nagy bor. (87/100)

Nagy meglepetést okozott nekünk ez a kispince. Érdemes rájuk odafigyelni. Ha Gyöngyöspatára nem tudunk ellátogatni, az Onlinebor.hu webáruházból és a Borfalu Bortékából is be tudjuk a borokat szerezni.

"Senki sem ért meg engemet,
mert látja-e így legmerészebb
lázában e sok buta részeg,
hogy a bor szent halál lehet?"

- Charles Baudelaire (Babits Mihály fordítása) 

A mai borkedvelők lehet nem emlékeznek rá (én is csak cikkekből ismerem), de a rendszerváltás utáni egyik első nagy boros név Báthori Tibor volt Etyekről. Még a régi rendszerben a Hungarovinnél szeretett bele a Chardonnayba. Itthon nem foglalkoztak a fajtával, az ő áldozatos munkájának köszönhető, hogy mára a borvidék egyik legfontosabb szőlőfajtája lett. A '90-es évek elején saját pincészetet alapított, melynek csúcsbora, az Öreghegyi Chardonnay mély nyomott hagyott a magyar borkultúrában. A pincészete egy nagy exporttétel visszahívása után sajnos csődbe ment, Tibor pedig tragikusan fiatalon hagyott itt minket. Szőlői az Etyeki Kúria gondozásában teremnek tovább. 2011-ben az Öreghegy (svábul Altberg) pár parcellányi részét, amit addig "a Báthori Tibi pincéjénél az út" kifejezéssel írtak körbe, Tibor emlékére elkeresztelték Báthori-dűlőnek.

Ezen a talpalatnyi (de annál jobb adottságú) területen ültette első tőkéit a Hernyák család, ebből készítik fehér csúcsborukat is, az Altberg Cuvéet. Ez a bor eleinte az Öreghegyi Chardonnay nyomdokait követte, de mostanra már kiforrott a saját stílusa. De a fejlődés nem áll meg, Hernyák Tomiék legnagyobb szerelme a pezsgő, és ők ezekben a buborékos csodákban tényleg csúcsborokat látnak. Ezért döntöttek úgy, hogy az idei évtől kezdve ebből a szőlőből is pezsgőt készítenek. Ezekre a borokra is kíváncsi vagyok, de amíg nem készülnek el, addig is dőljünk hátra és élvezzük, amit ezek tőkék és Hernyákék szakértelme adnak nekünk. Mert az, kérem, nem semmi!

Letisztult címke, csodás bor

Késői szüretelésű Chardonnay egy kis Sauvignon Blanc-nal megspékelve. A szőlő bogyózás után rövid ideig héjon is ázott, de nem kell narancsborra számítani. Megjelenése mély szalmasárga színű. Illatában trópusi gyümölcsök és elegáns hordófűszerek keverednek: ananász, kókuszreszelék, aszalt alma, vanília és enyhe füstösség egészítik ki egymást. Szájban szétterül, de korántsem lomha. Óriási test, krémes, elegáns felület, elegáns,csiszolt savszerkezet. Ízben vanília, aszalt banán, zabkása, szerecsendió és enyhe sósság volt érezhető. Nagyon hosszú lecsengés, melyben a hordófűszerek kerülnek előtérbe. Meglepő módon a meleg év és a késői szüret okozta 15% alkoholtartalom nem lóg ki sehol, inkább édeskés ízt ad a bornak, minthogy fűtene. Óriási bor, hazai fehérek közt az évjárat egyik legjobbja. Még pár évig hozza ezt a formáját, de minek várni vele? Most is hihetetlen élmény. (90/100)

"Állani némán, mint a Mátra,
Nem nézni elõre se hátra.
Nem erõlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen"

- Sík Sándor

Ritkán írok ilyen fiatal borokról, mint Ludányi Balázs 2019-es birtokbora. Ez a palack már tavaly december elején megjelent a polcokon, én pedig egyből megelőlegeztem neki minden újborokkal kapcsolatos előítéletemet. Aztán belefutottam a Borjour Magnumon. Természetesen egyáltalán nem volt igazam. Balázs Gyöngyöstarjáni pincészete a kézműves borászat és a borvidék egyik éllovasa. Évről évre kiváló, spontán erjedt tételekkel örvendeztetik meg a borkedvelőket. Komoly borok ezek, összetettségükhöz, ihatóságukhoz sosem férhetett kétség, így utólag csodálom is előítéleteimet. Ez a tétel a pince birtokbora, azaz ez azokból a szőlőkből készült melyek nem kerültek dűlőválogatott hordókba. Ez jelen esetben Hárslevelűt, Olaszrizlinget, Zenitet, Szürkebarátot és Sárgamuskotályt jelent. A szőlőt 15(!) szüreti időpontban szedték, és a bor erjedés után három hónapot használt hordóban is pihent.

A bor szalmasárga színe megnyerő, illatában eleinte frissen vágott fű, citromhéj jelennek meg, majd gyümölcsösebb, ásványosabb aromák váltják fel őket: akácvirág, kovakő, tejszín, őszibaracklé. A bor szájban a kategóriájához képest elképesztő élményt nyújt. Gyümöcsbomba: körte, őszibarack, mangó, narancs és kivi robban a nyelveden. A korty vastag, olajos, a savak élénkek, a lecsengés hosszú és minerális. A szárazteszt a sós, ásványos jegyeket emeli ki. Kiváló fehérbor és abszolút Best Buy. Debrecenben a Mámor Borszaküzletben lehet beszerezni, de országosan is sok helyen elérhető. (88/100)

"Kivel egykor én mulattam,
Többnyire már pad alatt van:
Én, ki a mámort kerűltem,
Helyt maradék, hol leűltem.

De, ha végignézek romján:
Oly sivár, dúlt e tivornyám!
Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég
Én is a pad alatt volnék?..."

- Arany János

Letisztult arculat, letisztult borok, a pince óriási átalakuláson ment át az utóbbi pár évben

2018 nem volt a legegyszerűbb évek egyike Tokajban. Főleg száraz borok szempontjából: a nagy meleg miatt sok komoly, dűlős tételnek is egyszerűbb savszerkezet adatott, az alapfurmintok közt pedig sokszor találkoztam összeszedetlen vagy pengeéles savszerkezettel (előbbi túl késői, utóbbi túl korai szüret miatt). Egy szó mint száz, könnyű volt '18-ban a Furmintot elrontani - de Péter Ákosnak nem sikerült.

Nemrég a pince birtokfurmintját volt szerencsém megkóstolni, és az a jó hírem van, hogy ez a bor bizony jó! Összetett? Természetesen nem, de nem is ezt várjuk tőle. Viszont nagyon is élvezhető. Szeptember eleji szüret után reduktív iskolázást követően szűrve, derítve került a palackba. Színe világos szalmasárga. Illatában a frissen facsart citromlevet bazsalikom, puskapor és kovakő díszíti. A bor a szájban is nagyon kellemes - citrusos, kicsit krétás, nagyon jól iható (amibe pár gramm maradékcukor is besegít). Közepesen hosszú lecsengésében újból a citrusos jegyek kerülnek előtérbe. Hibátlan alapfurmint ez, melyet bármilyen alkalommal szívesen bont az ember. A maga kategóriájában iránymutató, és ha nem is budget bor, de mindenképp jó vétel. (85/100)

Kedves Olvasó! Egy rövid kéréssel fordulok hozzád: ha teheted, támogasd a hazai pincészeteket azzal, hogy magyar bort vásárolsz, lehetőleg közvetlen a termelőtől. Ha ezt nem teheted meg, keresd a helyi, kisebb borkereskedéseket. Ezekben a nehéz időkben minden palack bor számít. Segítséged előre is köszönöm!

"A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!"

- Petőfi Sándor

Egy ideig nem lesz alkalmam borkóstolókon részt venni, ez már jó pár napja világos volt. Amikor pedig kiderült, hogy a Mámor Borszaküzlet szervezésében nem más, mint az ősi magyar fajták nagymestere, maga Szentesi József tart kóstolót Debrecenben, nem is volt kérdés, hogy elmegyek-e. Arról nem is beszélve, hogy sok naturális borászt ismerek, de valahogy a Szentesi borok eddig elkerülték a poharamat.

Jó borok, jó társaság, emlékezetes beszélgetések és finom falatok - az este minden jóban részünk volt

Szentesi József a magyar borélet megkerülhetetlen alakja. Mint oly sok nagy név, ő is szerelemből kezdett borászattal foglalkozni. Szeretett volna egy hordó bort - nem többet - melyet ő és a barátok eliszogathatnak. Aztán elszaladt vele a ló. Ő indította el az ország első boréttermét, a Maligánt, az Artizan borkereskedésnek résztulajdonosa, szenvedélyes pezsgőkészítő, az ország szinte összes kispincéjének ő készíti el a pezsgőjét, sőt, 2013-ban még a megtisztelő Borászok Borásza címet is elnyerte. Élete nagy projektje maga a budaörsi Szentesi Pince, és annak különleges, ősi szőlőfajtákból készült borai. Az alábbi 2013-as Terra Hungarica interjúban is erről mesélt:

Az este során hasonló témákról beszélgettünk - szőlőről, borról, földről, természetről, természetességről, emberekhez és borokhoz való hozzáállásról. Aznap jelentették be az egyetemek bezárását országszerte, a legtöbb résztvevőnek ez volt az első, konkrét lépés, mely feltárta a helyzet komolyságát. De jó is volt így. Jó volt kiszakadni a valóságból, ha csak egy pár órára is: a betegség helyett a boldogságra, életörömre koncentrálni, a tucatrozéktól roskadozó polcok helyett az igazi magyar értékeket képviselő borokkal foglalkozni. Mikor lesz erre újabb alkalom? Egyáltalán lesz-e? Nem tudom. De akármennyire is borúsnak látszik most a helyzet, nem árt, ha eszünkbe jut: ezek a csodaszőlők, melyekből József csodaborokat készít, átéltek ennél ezerszer sötétebb időket is. Mégis elég volt egyetlen ember ahhoz, hogy elszánt és áldozatos munkával feltámassza őket a Velencei-tó partján. Ezek a borok az élő bizonyítékai annak, hogy bármilyen nagy a baj, egy szebb jövő ígérete mindig adott. Lássuk hát, milyenek voltak ezek az ősi, mégis mindennél jövőbe mutatóbb borok.

A sor nyolc kiváló borból állt

Szentesi Zengő 2017

Ezerjó és Bouvier keresztezése. Kis mennyiségű kén hozzáadása és derítés után szűrve került a palackba. 8,6g cukor, 12,5% alkohol, reduktív iskolázás. Illatában sárgadinnye, széna, méz, citromhéj, bazsalikom és egy csepp benzin érezhető, de levegővel érintkezve nagyon szépen kinyílik, és a gyümölcsös aromák (sárgadinnye, almahéj) kerülnek előtérbe. Közepes test, kissé olajos korty, élénk savak, egy csöpp kesernye, ami levegőztetve eltűnik, és sok-sok gyümölcs: körte, birsalma, bodzaszörp (házi!), friss Starking alma. Közepesen hosszú lecsengés. (86/100)

Szentesi J&J Chardonnay Brut 2016

Methode Traditionelle Chardonnay pezsgő 2016-ból. Szalmasárga szín. Illata eleinte nagyon visszafogott, de idővel nagyon szépen kinyílik, rengeteg érett sárga gyümölccsel és autolízises jegyekkel: alma, méz, briós, birsalmasajt, panettone, Werther's Original cukorka, szegfűszeg, friss vilmoskörte... csodás az aromagazdagsága. A korty kellemesen fanyar, kissé krémes, egy csöpp krétás textúrával, közepesen hosszú lecsengéssel. A buborékszerkezet lehetne apróbb, krémesebb, de a bor így is szép. (86/100)

Szentesi Tihanyi Kék 2018

Ősi balaton-felvidéki fajta, 3 hónapig használt tölgyfahordóban érlelve. Szűretlen, emiatt kissé ködös a megjelenése, színe rozsdába hajló vörös. Illatában málna, paradicsom, teriyaki szósz, friss zöldfűszerek és sajnos jól kivehető geozmin jelenik meg. Alacsony tannin, kis kesernye és édeskés íz (noha a borban nincs maradékcukor). Paradicsomszósz, erdeigyümölcs tea, som, Ringló szilva, rózsavíz. Hosszú, kicsit kesernyés lecsengés. (81/100)

Csókaszőlő, röviden csóka

Szentesi Csókaszőlő 2018

Az elfeledett ősi kékszőlők közül talán ez a legnépszerűbb fajta. Vylyan, Szászi, Bussay, 2HA, Ráspi, csak néhány pince, melyek foglalkoznak a Csókával. Én is kóstoltam már ezek közül párat, de eddig nem győzött meg egy sem: mivel nem a nagy vörös fajták közé tartozik, sokan igyekeztek egy Pinot/Kadarka jellegű bort kihozni belőle, aminek sokszor egy jól iható, de elég jellegtelen bor lett a vége. A Szentesi Csóka viszont arra késztetett, hogy komolyan átértékeljem magamban a fajtát. 14 hónapot töltött egy használt és egy új Boutes hordóban, majd szűretlenül, derítetlenül került palackba. Rubin szín rozsdás dísszel. Illatából először a friss paradicsom ugrik ki, de levegőzve szépen kinyílik: frissen tört bors, eperlekvár, vanília, szegfűszeg. Élénk, cizellált savak, vastag, akár nagynak is mondható test, selymes textúra, kis édesség (ami megint nem cukornak köszönhető). Ízében lekvárok - földieper, sárga szilva -, tölgyfa, vanília, szárított paradicsom és egy kis bazsalikom is érezhető. Hosszú a lecsengése, melyben a gyümölcsös jegyek kerülnek előtérbe. Élményszerű bor, én egy egyedi aromatikájú észak-rhone-i Syrah-hoz hasonlítottam, és őszintén hiszem, hogy aki nem figyel, össze is keverheti a kettőt. A fekete bogyós gyümölcsök hiánya és a paradicsomos, zöldfűszeres jegyek árulják csak el, hogy itt bizony nem a francia, hanem egy másik nagy bornemzet büszkeségével van dolgunk. Fajtasztenderd, kötelező darab! (89/100)

Szentesi Laska 2018

Ősi kárpát-medencei fajta, egyik szülője a Gouais Blanc (Hajnos), mára szinte teljesen kihalt. Színe mély rubint. Szeder, paradicsom, szilva, dió és szegfűszeg a fő ízjegyei. Kellemes, visszafogott tanninszerkezet, jól csúszik, élénk savak, kis édesség is érezhető benne (de ezért itt is a glicerin és az extrakt felel, maradékcukra 0). Közepesen hosszú lecsengés, melyben a hordófűszerek (vanília, szegfűszeg) kerülnek előtérbe. Ez a bor nagyon szépen bemutatja, milyenek a Szentesi vörösök általában. (87/100)

Csak most veszem észre, hogy a Kékfrankos dűlőmegjelöléssel is rendelkezik

Szentesi Csúcsos-hegy Kékfrankos 2017

Szinte már közönségesnek hat egy Kékfrankos ilyen különleges tételek közt, de ne felejtsük el, bizony helyi fajta ez is. Kicsit el is bizonytalanodtam kóstolás közben - vajon azért tetszik-e ennyire ez a bor, mert a kiváló technológia egy számomra ismert szőlővel párosult, vagy egyszerűen csak tényleg ez az este fénypontja? Végül utóbbi mellett döntöttem - ennyire nem tévedhetnek az ízlelőbimbóim. A bor a szokásosnál kicsit hosszabb kezelést kapott: spontán erjesztés, két év új és használt Boutes hordó, majd szűretlenül, derítetlenül került a palackba. Mély rubin szín. Illatában rengeteg édesfűszer - szegfűszeg, szerecsendió, pirított törökmogyoró, vanília, egy csöpp csillagánizs - és borsos szilvaleves (felénk ezt hívják ciberének), szilvalekvár, talán egy kis szatmári szilvapálinka is érezhető. Hihetetlenül tömény, rengeteg extrakttal, teste közepesnél vastagabb, kis édesség is érezhető benne (mely megint csak nem a cukornak köszönhető). Savai élénkek, összetettek és vibrálnak, ez a savszerkezet még sok év múlva is csodálatra méltó lesz. Tannin is akad, kevésnek nem mondanám, kicsit szárít, de érezhetően elegáns, selymes, és ez is csak szebb lesz idővel. Ízében érett szeder, étcsokoládé, szilvalekvár, túlérett cseresznye, etióp kávé és bodzalekvár is érezhető. Lecsengése hosszú, melyben az ízek konyakmeggyhez kezdenek hasonlítani. Ez a bor hihetetlen szép. Gondolom a kiváló '17-e évjárat is kellett a csodához, de a borász érdeme elvitathatatlan. Élmény, az egyik legjobb Kékfrankos, amit valaha kóstoltam! (91/100)

Szentesi Tarcali Kék 2017

Ősi magyar fajta, de hazája nem Tarcalon, hanem a délvidéki Tarcal-hegyen keresendő. Későn érik, emiatt van ideje elegáns aroma-, sav- és tanninszerkezetet kialakítania. Persze ez fokozott rothadásveszélyt is jelentene, de szerencsére a fürtje laza szerkezetű, bogyói aprók, így emiatt sem kell különösen aggódni. A bor mély bíbor színű. Illatában szeder, egy kevés paradicsompüré, szegfűszeg, vanília, pirított dió érződik. Struktúrája nagyon hasonlít a kékfrankosra, ízgazdagságban marad csak el egy nagyon picit tőle: paradicsom, friss Ringló szilva, pörkölt fa, kakaó, kávé és naspolya érezhető benne. Nagyon szép bor, hosszú lecsengéssel. (89/100)

Rozsdavörös szín, pedig a Fekete Muskotály is ugyanannyi ideig volt héjon, mint a többi vörösbor

Szentesi Fekete Muskotály 2018

A Sárgamuskotály egy mutációja. Hasonló kapcsolatban vannak mint a Pinot Noir és a Pinot Blanc. Illatában erős muskotályos illat, melyet geozmin árnyékol be. Kellemes, kecses, jól iható, gyümölcsös korty. Eper, érett cseresznye, muskotályos aroma, és sajnos itt is érződik a geozmin. Érdekes bor. (82/100)

Összesítve nagyon érdekes és finom borokat kóstoltunk. A fajtákban egyértelműen van potenciál, Szentesi József hozzáértése pedig elvitathatatlan. Köszönöm a szervezést a Mámor Borszaküzletnek és Balogh Jánosnak, remélem, mihamarabb lehetőségünk lesz hasonló kóstolón részt venni.