“De akkor még minderről mit sem tudva,
üvegből ittam, ha volt, a levest,
és lágy porával megcsókolt az utca,
és rőt borával meglocsolt az est.”- Francois Villon
Ha az ember komolyan meg akar ismerkedni a nemzetközi borvilággal ahhoz több száz palack borra és komoly szakmai tudás megszerzésére van szüksége. Nekünk a Campus Borklub legutóbbi kóstolóján csak pár óra és összesen hat palack bor állt rendelkezésünkre, nevezzük hát legutóbbi kóstolónkat nemzetközi kitekintésnek.
A lelkes kóstolótársaság
Nagy örömömre a csapat mostanra megduplázódott, a kóstolót pedig igyekeztem kötetlenebb, közösségibb irányba terelni, többé-kevésbé ez sikerült is. A borokat vakon kóstoltuk, értékeltük megvitattuk, majd lelepleztük őket. Voltak meglepetések.
A borsor
Terre Siciliane Grecanico 2017
Egy könnyű, neutrális fehérborral szerettem volna nyitni a sort, mert az aztán van mindenütt, belövőbornak jó lesz. Pinot Grigiot nem találtam, úgyhogy egy másik olasz fehérborral, egy szicíliai Grecanicoval helyettesítettem. A Grecanico a Garganega szicíliában elterjedt neve, ez a fajta az alapja a híres, könnyed Soave fehérboroknak, gondoltam, ez jó is lesz. De mint minden mással, Szicíliában ezzel a szőlőfajtával is a maguk útját járják az emberek. Könnyedségnek nyoma sincs. Halvány citromszínű, fás illatát vadvirágok díszítik. Íze fanyar, fás, teste vékony, mégsem könnyed, savai fanyarak de egysíkúak. Lecsengése fanyar, kicsit kesernyés. Kifejezetten hibája nincs a bornak, de semmi extrát nem nyújt. (80/100)
Le-Mont Macon-Villages 2017
Burgundi fehér, és nem rokkan bele a pénztárcám? Létezik! És elég jó is. A szövetkezet valamiért nem vállalta a bort névvel, lehet, hogy a borvidéki színvonalat nem lépi meg, de én azért nem szégyellném. 100% Chardonnay. Színe szalmasárga. Íze száraz, mézes, citrusos, savai csiszoltak, élénkek, közepes test, kis vajasság, közepesen hosszú, hordóaromákkal és pár gramm cukorral díszített lecsengés. A bor egészére szép egyensúly jellemző, egyedül a fás jegyek lehetnének szebbek. (84/100)
Cimarosa Chardonnay 2017
Lássuk hát, hogy nyúlnak az Újvilágban a fajtához! Hihetetlen mennyiségben termesztve, majd iparilag feldogozva és tartályhajón szállítva: így készült ez az ausztrál Chardonnay. Attól még lehet élvezhető, sőt, az a helyzet, hogy ez a bor volt a kóstoló közönségdíjasa. Mélyebb, közepes szalmasárga szín. Parfümös és fás illatok tolakodnak ki a pohárból, egymást túlharsogva. Közepes test, egyszerű szerkezet, visszafogott savak, banános, fás ízvilág, rövid, fanyar lecsengés. "It's some proper goon, mate" (81/100)
Viña Tridado Vespral Reserva 2014
A spanyol vörösök az olcsó külföldi bor mintapéldái: értelmes áron (néha akár 1000 Ft alatt) hoznak egy élvezhető, konzisztens szintet. Persze ehhez sok minden kell: a világon legnagyobb szőlőtermesztésre fordított terület, évezredes borhagyományok, kiváló szőlőtermesztési adottságok, és olyan fajták mint a Tempranillo és a Garnacha, melyek, kevésbé kifinomult formájukban is élvezhetőek. Ez a bor is a fenti két szőlőfajta házasításából született, a Terra Alta borvidéken, Katalónia délnyugati csücskében. A termőhely adottságai kiválóak vörösborszőlő termesztésére, a reserva titulus legalább három éves fahordós érlelést jelöl. Színe mélybordó, illata az amerikai tölgyfahordók keze nyomát, a harsány vaníliaillatot hordozza. Íze gyümölcsjoghurtos, kis vaníliával és kávéval. Savai fiatalosak, teste közepes, szikár, lecsengését a durván szárító tannin és a hordó jegyei uralják. Korrekt alapvörös. (83/100)
Chateau des Maures Lalande de Pomerol 2016
Nincs rendes nemzetközi kóstoló Bordeaux nélkül. Sikerült a sorba szereznem is egy üveggel, Pomerolból, az északi partról. A név ne tévesszen meg senkit (fun fact: Chateau des Maures-nek egy Közép-Portugáliában található várat hívnak a franciák, úgyhogy a nevet valószínűleg hangzatossága miatt kapta), szövetkezeti bor ez a Merlot-Cabernet cuvée. Színe sötét, bíbor, illata földes, vaníliás, kis virágossággal díszítve. Íze tömény erdeigyümölcs, de a hordóból származó kávé, vanília is megjelenik. Közepesnél vastagabb, sűrű szövésű test, szép, csiszolt savak, hosszú, vaníliás lecsengés, melyben a tannin azért még szárít. Fiatal, példaértékű Bordeaux-i vörös, nekem ez volt az este csúcsa, de még pár évet adnék neki, míg a csúcsra ér. (87/100)
Porto Alvarez Tawny
Sikerült a sor végére egy portóit is becsempésznem. A főleg Touriga Nacional szőlőből, alapvetően vörösbor-technológiával készülő portói likőrborokhoz erjedés közben alkoholt adnak, ~20%-os alkoholtartalmat és sok maradékcukrot hagyva így a borban. Érthető, hogy a végeredmény közelebb áll egy likőrhöz mint egy borhoz. A portóik fiatalon nagyon rusztikusak, így sok évnyi hordós érleléssel kerekítik le a bor éleit. Illata avaros, szúrós alkoholszaggal. Barnás, vöröses, fakó szín. Édeskés, kesernyés, datolyás íz. Lapos, szinte savmentes korty. Kesernyés, rövid lecsengés, erősen fűtő alkohollal. Lehet ennél laposabb portóit csinálni? (76/100)
