"A nyaralás messze száll, sok emlék visszajár.
Hányszor elmúlt már, de újra vár.
A balatoni nyár"

- KFT - Balatoni nyár

Mára nem jutott fennkölt idézet, de egy ilyen borhoz nem is feltétlen illik. Általában az emberek nyár elején írnak rozéról, de ha valaki azt feltételezné, ez egy egész nyáron át halogatott bejegyzés, téved. Ezt a bort a hétvégén volt szerencsém megkóstolni, és kellemes meglepetést okozott.

A Kristinus mindig adott a megjelenésre, most sincs ez másképp

 A palack a Kristinushoz híven modern megjelenésű, tökéletesen designolt. A bor hibátlan lazac színű. Ha az ember csak ennyit tud, már el is adta magát a palack, mert el kell ismerni, a Kristinus a polcról meggyőzésben nagyon erős. Egy alap rozétól meglepő módon szellőztetést igényel, de megéri levegőztetni, illata kellemes málnás és földes jegyekkel lesz tele. Szájban som, eper és egy kevés szeder virgonckodik. Tényleg nagyon élénk, szép, fiatalos, de nem egysíkú savszerkezet, épp csak annyi fanyarsággal, ami jól áll neki, és közepes, kellemesen fanyar lecsengéssel. Kellemeset csalódtam ebben a borban. Talán még az illatát lehetne finomhangolni, de így is szép. (84/100)

"A rizling olyan a magyar borok között, mint a közhely az emberi gondolkodásban: összeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét."

- Márai Sándor

Az Ostorosbor és a "fine wine" sokak fejében egymást kizáró fogalmak. Pedig Soltész Gergő borai sokszor nagyon jók. Az Ostoros Irsai nemrég Vince címlapon szerepelt egy vakteszt megnyerése okán. Nemrég pedig a Wines Of Hungary UK Magyarországra hívott borakadémikusokat és Master of Wineokat, hogy jobban megismerjék a hazai borvilágot. A cég alábbi videója pedig arról tanúskodik, hogy ez a sok nemzetközi szaktekintély, bizony nem mást, mint Ostoros borokat is kóstolt. Kérem szépen, ami egy Master of Wine-nak jó, az csak jó nekem is, nem? Nem volt megállás, sokévnyi kihagyás után újra Ostorost kóstoltam.

A címke a standard Ostorosbor-dízájnt követi, minden sallangot nélkülöz

Halvány szalmaszín. Mandulás, művi illat. Félszáraz, mandulás, kesernyés íz. Élénk, de egyszerű savak. Rövid, kesernyés lecsengés. Akarva akaratlanul a nemrég kóstolt Kingling jut eszembe róla. A bor árát figyelembe véve nem mondhatom, hogy lehúztak, de egy ideig nem fogok utána sóvárogni. (77/100)

"Hajh! régen, amikor Tokajnak
Nektárt adott a vesszeje,
Hányszor borult égi mámorba
Az ember gondterhelt feje.
A durranó, hangos mozsártól
Visszhangzottak a völgy- s hegyek,
Jó bort ivott a magyar ember,
Nem holmi vinkót, rossz levet."

- Ady Endre

Tokaji Fordítás: az Aszú készítésekor az aszúszemeket beáztatják egy alapborba, majd ennek a kipréselésével nyert borból lesz az Aszú. Az így hátramaradt aszúszemekben, az ún. aszútésztában még mindig sok értékes ízanyag és cukor található, ha ezt újra beáztatjuk, az ebből nyert borból lesz a Fordítás. Az egyszer kiáztatott aszútésztában már arányaiban kevesebb a cukor és több a szőlőhéj és mag, ezért a Fordítás jellemzően kevésbé édes, tanninosabb bor, mint az Aszú. A 2013-as törvényi szigorítás óta nem lehet bort Tokaji Fordítás néven forgalomba hozni. A magas tannin miatt viszont ez a bor meghálálja a pihentetést, ezért hiába nem készítik már lassan öt éve, sok tokaji pincéből még csak most kerül a 2006-os, 2007-es évjárat a polcokra. Nekem még egy 2005-ös jutott, a Tokaj Hétszőlőtől, akik (már megint) bemutatták, mire képes a édes tokaji.

Klasszikus Hétszőlő címke

Világos arany szín. Érett, tömény botrytises illat, az aszús jellegen kívül mást nem is érezni. Édes, botrytises íz, friss sárgabarackkal és banánnal. Savai korához képest meglepően fiatalosak, élénkek, sőt állítom hogy egy kicsit savanykásak is. A korty kellemesen tanninos, a csersav kell is bele, mert maga a bor vékony, már-már törékeny. Közepes lecsengés, kis kesernyével, és itt már a tokaji terroir is előmerészkedik egy kis ásványossággal. Kellemes, különleges édes tokaji, egyszerre mintapélda és kuriózum. (87/100)

"Ha a szerencsejáték izgalmas, akkor rosszul csinálod."

- Jordan Ellenberg

Soha nem voltam szerencsehajhász. Nem szoktam kaparós sorsjegyeket venni, nem lottózom, még a középiskolai Tippmix-hullám is elkerült engem. A szerencsejáték egyetlen formájának nem tudok ellenállni: a Facebookos bor-nyereményjátékoknak. Kitartó like-jaim, kommentjeim és megosztásaim végre megtérültek: nyertem egy üveg bort Bussayéktól. Persze az ajándékba kapott bor még nem garantálja, hogy megírásra kerüljön, de szerencsére Csörnyeföld csúcspincészete (megint) emlékezeteset alkotott.

Bussay Pinot Gris 2015 - a Szürkebarát idővel a hangzatosabb Pinot Gris nevet kapta, de a szőlő maradt a régi

Szalmasárga szín. Hársfavirág, zöld tea, bazsalikom és egy csipetnyi vaj és hordóvanília köszönt illatában. Sós, ásványos karakter keretezi a szilva és fekete tea ízét. A savak kerekek, lecsengése hosszú, ásványos, szilvás. Nem csoda a Pinot Gris névválasztás, leginkább francia rokonaira hasonlít. Egyvalamiben üt csak el: a magas alkoholban, ami édeskéssé, farnehézzé teszi a kortyot. Sőt, másnapra mind orrban, mind ízben a szesz kerekedik felül. Nem érdemes hát ezt a bort tartogatni, már most is finom és érdekes, bátran ajánlom bárkinek, akit a magas alkohol nem tántorít el egy kis kísérletezéstől. (85/100)

A bort köszönöm a Bussay Pincének!

"Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja."

- Petőfi Sándor

A Devín szlovák szőlőfajta. 1958-ban Dorota Pospíšilová keresztezte a Piros Tramini és Pirosveltelini szőlőket, megalkotva ezt az illatos, jó cukorgyűjtő fajtát, mely Dévény (Devín) városáról kapta nevét. A bor a 2018-as Finger Lakes International Competitonön aranyérmet nyert. Mivel a családi kirándulásom alatt egy helyi bort mindenképp ki szerettem volna próbálni, ez a palack ideális kóstolóalanynak tűnt.

A címke alapborra utal, gondolom van prémium sorozatuk is

Halványsárga szín. Kirobbanó, parfümös, tiszta illat. Fehér virágok tömkelege, vakon valószínűleg Irsainak hinném, attól csak egy kis mézes aláfestés különbözteti meg illatban. Neutrális íz, kerek, korrekt savak, meglepően széles korty. Innen nézve meg egy Chardonnayra hasonlít. Attól csak a rövid, de markánsan kesernyés lecsengés különbözteti meg. Akarva akaratlanul a Nyakas Pince Don Olivérje jut eszembe róla. Hibátlan, kellemes bor, de ezt a palackot élvezni, és nem elemezni kell. (82/100)