"Hajh! régen, amikor Tokajnak
Nektárt adott a vesszeje,
Hányszor borult égi mámorba
Az ember gondterhelt feje.
A durranó, hangos mozsártól
Visszhangzottak a völgy- s hegyek,
Jó bort ivott a magyar ember,
Nem holmi vinkót, rossz levet."- Ady Endre
Tokaji Fordítás: az Aszú készítésekor az aszúszemeket beáztatják egy alapborba, majd ennek a kipréselésével nyert borból lesz az Aszú. Az így hátramaradt aszúszemekben, az ún. aszútésztában még mindig sok értékes ízanyag és cukor található, ha ezt újra beáztatjuk, az ebből nyert borból lesz a Fordítás. Az egyszer kiáztatott aszútésztában már arányaiban kevesebb a cukor és több a szőlőhéj és mag, ezért a Fordítás jellemzően kevésbé édes, tanninosabb bor, mint az Aszú. A 2013-as törvényi szigorítás óta nem lehet bort Tokaji Fordítás néven forgalomba hozni. A magas tannin miatt viszont ez a bor meghálálja a pihentetést, ezért hiába nem készítik már lassan öt éve, sok tokaji pincéből még csak most kerül a 2006-os, 2007-es évjárat a polcokra. Nekem még egy 2005-ös jutott, a Tokaj Hétszőlőtől, akik (már megint) bemutatták, mire képes a édes tokaji.
Klasszikus Hétszőlő címke
Világos arany szín. Érett, tömény botrytises illat, az aszús jellegen kívül mást nem is érezni. Édes, botrytises íz, friss sárgabarackkal és banánnal. Savai korához képest meglepően fiatalosak, élénkek, sőt állítom hogy egy kicsit savanykásak is. A korty kellemesen tanninos, a csersav kell is bele, mert maga a bor vékony, már-már törékeny. Közepes lecsengés, kis kesernyével, és itt már a tokaji terroir is előmerészkedik egy kis ásványossággal. Kellemes, különleges édes tokaji, egyszerre mintapélda és kuriózum. (87/100)
