“Tort ülök az elillant évek
Szőlőhegyén s vidáman buggyan
Torkomon a szüreti ének.

Ónos, csapó esőben ázom
S vörös-kék szőlőlevelekkel
Hajló fejem megkoronázom.

Nézem a tépett venyigéket,
Hajtogatom részeg korsómat
S lassan, gőggel magasra lépek.

A csúcson majd talán megállok.
Földhöz vágom a boros-korsót
S vidám jóéjszakát kivánok.”

- Ady Endre

A Kiss János vezette Breitenbach pince Bordogkisfalud egyik pionír pincéje. Kiváló száraz és édes borai a szakma elismerését is sokszor kivívták. Valami csoda folytán mégis diszkont áron juthattam hozzá egyik kiváló borukhoz, a méltán dícsért 2013-as Szerelmi Furminthoz. Az ajánlatnak nem tudtam ellenállni. A bor a Szerelmi dűlő terméséből készült, melybe a Furmint mellé 5%-nyi Kövérszőlő is került. A must spontán erjedt új és használt hordókban, így palackozták még '15-ben, azóta érik, formálódik, nemesedik. Öt éves korára sok tokaji Furmint túl van a csúcsán, így megvoltak a kételyeim, de ennek a bornak az idő csak javára vált.

A bor gyönyörű, érett színnel büszkélkedhet

Mély arany színű. Illata palackérett, szép, fás jegyekkel, fügével, pirított mandulával. A korty kerek, érett, hosszú. Pompás ízek: érett cseresznye, dió, körtekompót, kandírozott narancshéj. A savak már lekerekedtek, nem ficánkolnak, de összetettségük tagadhatatlan. Hosszú lecsengés, a diós íz percekig a szánkban marad. Hihetetlen finom, és korához képest is szuper állapotban van. Ne tartogassuk, ez a bor most van a csúcson, és simán megérdemel (88/100) pontot.

"Olyan ez a piros fény, 
Mely a kék Mátrán lángol, 
Mint kékszemű lyány arcán 
A rózsaszínű fátyol. "

- Petőfi Sándor

Bizony, a Mátrában tényleg lángol valami kék, piros és rózsaszín színekkel. Nem más, mint a Nagygombos Borászat palackjai, melyek új designját csütörtök délután mutatta be a MyWine borbárban Barta Anna főborász és Laki Eszter designer.

A pince

Anna a szőlőben (Fotó: Furmint Photo)

A Nagygombos pince története egészen a 17. századig nyúlik vissza, ekkor ültette Nagygombos mellett a Grassalkovich család az első szőlőket, de a borászat központja Gödöllőn volt. A família azonban hamar kihalt, a birtok pedig egy belga bank kezébe került, majd a Deutsch család, a 19. század végén pedig Hatvani Lajos vette meg. Ő épített itt borászati épületet is, ami mind a mai napig áll (ez a borászat központja), és ahol úgy tartják, Ady is jó párszor megfordult. Később Hatvani a birtokot életjáradékért az államnak adta, ekkor lett belőle tangazdaság, ekkor telepítettek itt először nagyobb mennyiségű kékszőlőt - Kékfrankost, Portugiesert, Zweigeltet. A birtok a rendszerváltásig tangazdaságként üzemelt, majd 1990-ben Gál Tibor és Szeremley Huba vették meg a borászatot, és fogtak kísérletezésbe. A talaj Dél-Burgudiáéhoz hasonló, ezért Tibor nagy vörösboros potenciált látott a birtokban, a szőlők rendberakása mellett új, különleges fajtákat is telepített 2001-ben: Tempranillot, Gamayt (mely mined a mai napid egyedülálló az országban) és Bíborkadarkát. Sajnos ez a projekt sosem tudott igazán beindulni, így került a birtok a Barta családhoz 2009-ben.

A család mindig is foglalkozott borokkal, övék a Barta pince Tokajban. Anna is már 17 évesen WSET tanfolyamokra járt, 18 évesen a Tokaj-Hétszőlőnek tartott Budapesten kóstolókat, így nem is volt kérdés, hogyan tovább: szőlész borász tanfolyamot végzett a Soós István Szakképző Iskolában, azóta pedig a nagygombosi birtokot vezeti. A pince vezetésében nyolc évig segített neki Nicolas Godebsky főborász, és volt is miben. A birtok szőlőinek modernizálása mind a mai napig folyik, a 90ha-os birtokon már alig maradt régi, szocializmusban ültetett tőke. A szőlőket szálvesszősen művelik, a rövidcsapos metszés nem működött megfelelően. A fajtaösszetételen nagy változtatás nem történt, bár egy-két különlegesség megjelent: Hárslevelű, Kadarka, bordói fajták. Ezek a szőlők még fiatal telepítések, még pár évbe beletelik, mire bort adnak. A pincét is át kellett alakítani, korábban ugyanis vörösborokra és hordókra volt kifejlesztve, a pince fő profilja viszont a tartályos rozék készítése lett. Nicolas harcolta ki, hogy a pincehigiéniára nagy figyelmet fektessenek, de megérte. A megtermelt szőlő egyharmadát dolgozzák fel itt, nagy részét rozénak, a többit eladják. Ez különösen nagy biztonságot nyújt, hisz egy nehéz évjáratban is van miből válogatni, a bor alapanyaga még ilyenkor is biztosított. A tavalyi, forró évben a zöldmunkák befejezése után egyből indult a szüret, mert féltek, hogy elmegy a szőlők sava. A borok Annát igazolják, jó, hogy nem vártak. Még idén szeretnék a borházat felújítani, majd pár új szőlőt telepíteni (Rajnai Rizling, Hamvas és Feketemuskotály van tervben), hosszútávú célként pedig a birtok minél nagyobb mértékű gépesítése van kitűzve.

A design

A prémium borok címkéin a minőséget tükröző arany díszítőelemek, és a pinty, mint Nagygombos motívuma is megjelenik (Fotó: DrKuktart)

 De nem csak a borászat, hanem maga a Nagygombos brand is megújult - az új arculat bemutatóján pedig én is ott lehettem. Az új designt Laki Eszter tervezte. A munka Annáék és a birtok megismerésével kezdődött, Eszter sokszor leutazott nagygombosra, innen merítve inspirációt. Az alapborok (két rozé és egy fehérbor) játékosabb, geometriai mintákkal díszített címkéket kaptak. A gomb motívum kevésbé direktül jelenik meg rajtuk, sok ember ugyanis nem értette a Nagygombos - nagygombos szójátékot. Arra is figyeltek, hogy ne csak a rózsaszín jelenjen meg a címkéken, hiszen szinte minden rozé címke a fehér és rózsaszín árnyalataival dolgozik. A kék designelemek segítenek a palackoknak kitűnni a tömegből.

A prémium borcsaládot, mely korábban Gróf Grassalkovich néven futott, Anna a nevére vette. Így felismerhetőbbé és személyesebbé vált a brand. A prémium címkék is megújultak: a visszafogott színhasználat mellett arany díszítőelemek sugallják a prémium minőséget. A címkék központi motívuma a pinty. Ezek a madarak voltak Anna első nagygombosi élménye, és azóta is szinte minden nap látja őket. A pintyek különleges tulajdonsága, hogy minden pinty a családjára jellemző dallamot énekel, melyet az apjától tanul meg. Anna is sokat tanult édesapjától, erre utal a kis, aranyszínű madár.

A kóstoló

A kóstolt  borsor - az Illatos Fehér pár nappal a kóstoló előtt lett palackozva, ezért azt nem kóstoltuk

Nagygombos Játékos Rozé 2018

Merlot és Zweigelt pár órát héjon áztatva, tartályban erjesztve és érlelve, bentonitos derítés után szűrve és márciusban palackozva. Élénk, mélyrózsaszín megjelenés. Visszafogott illatában málna és földieper jelenik meg. Szájban meglepően szikár, éretlen földiepret idéz az íze, savai élénkek, a hosszú lecsengésben egy kis tannin is megjelenik. Hibátlan alaprozé, egy kicsit több gyümölcsösséget elbírna (talán a palackozást nem heverte volna ki?) (82/100)

Nagygombos Kékfrankos Rozé 2018

Profi reduktív rozé 100% Kékfrankosból. Színe bordóba hajló rózsaszín. Illatában szilva és málna jelenik meg. Fanyar, élénk korty, krétás felülettel. Íze szilvát és szedret idéz, savai fiatalosak, élettelik, de azért nem harapnak.  Közepesen hosszú lecsengésében citrom és egy csepp tannin jelenik meg. Jó látni, hogy egy ilyen forró évben is ilyen finom rozét tud adni a Kékfrankos. (85/100)

Barta Anna Gamay Noir Rozé 2018

A Gamayval még Gál Tibor kezdett kísérletezni Nagygomboson, és mind a mai napig nem foglalkoznak a fajtával Annáékon kívül máshol az országban. A szőlő szereti a dombtetőn és a lőtér melletti terület meszes talaját, de hajlamos a cukrosodásra, ezért ha nem akarják, hogy a bor alkoholfoka felszaladjon, erősen csonkázni kell.  Márpedig nem szeretnénk sok alkoholt, ugyanis a szőlőből a pince prémium rozébora készül, pár órás héjon áztatás után erjesztve, majd használt nagyhordókban érlelve.

Rosszmájú borfogyasztók szeretik a halványabb vörösekre rámondani, hogy "drága egy rozé ez". Ennél a bornál viszont pont fordított a helyzet: színe rózsaszín, de minden más szempontból egy könnyű vörösként értelmezhető. Illatában ribizli, gránátalma és feketeföld jelenik meg. A korty elegáns, kerek, szép de visszafogott savakkal, földes, szilvás és meggyes ízzel, közepes lecsengésében kis tanninnal és vaníliával. Nem kirobbanóan friss, még csak nem is a dél-rhonei rozékra emlékeztet, egyszerűen ez egy kifakult, de elegáns és finom Gamay. Aki a rozét keresi benne, csalódni fog. Aki a fajtát, annak telitalálat. (86/100)

Barta Anna Bogyókák 2017

Cabernet Franc Beaujolais-Cru technológiával készítve. Egészfürtös spontán erjesztés tartályban, 25 °C-on egy hétig, majd zúzás, bogyózás, és kádban erjedés egy hónapig két-három naponta csömöszölve. Az eredmény? Egy hihetetlen finom, friss vörösbor. Gyönyörű vörös szín, illatában friss cseresznyelé, paprika és bors, plusz a hordó is előbukkan. A korty hihetetlen jól csúszik, friss savak és tannin épp nem zavaró mértékben, ízében szeder, meggy, kakaó és fűszerpaprika, közepes lecsengés hordós jegyekkel. Még egy pohárral kér az ember, meg még eggyel, és bár elmélkedni is lehet rajta, azt hiszem, az ilyen hívják  "örömbornak". (89/100)

Tudtommal ezt a borsort fogja a pince a közelgő borfesztiválokon is felszolgálni, ha találkoztok velük, ajánlom megkóstolásukat, de akár egy-egy palack sem árthat meg belőlük.

A kóstolóra a Wineglass Communication csapata hívott meg, köszönöm nekik és Barta Annának!

"Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet.
Kedved a jó bor
Jobban éleszti,
Búdat a jó bor
Messze széleszti,
S elmúlat véled."

- Kölcsey Ferenc

Nemrég a Borháló Józsa üzletében a Recaș pincészet borait lehetett kóstolni. Nekem pedig kifejezetten gyengém a Feketeleányka (csak azért nem írok többször itt róla, mert nem nagyon kapható), úgyhogy egyértelmű volt, hogy ott a helyem.

A pincészet egy egybefüggő óriásbirtok (~1100 ha), mely a Temesvártól keletre fekvő Rékasi borvidék nagy részét felöleli. A pincészet ugyanis a privatizált rékasi állami borkombinát alapjaira épült. A rendszerváltás után Romániában a nagy borgazdaságokat nem feldarabolták, vagy állami kézben tartották, hanem egy az egyben adták el. A rékasi kombinát egy angol-román konglomerátum kezébe került, akik azóta óriási fejlesztéseket vittek végbe a birtokon - rengeteg ültetvényt újratelepítettek, nagymértékű gépesítést alkalmaznak, és próbálnak minél több minőségi bort készíteni. Ehhez főborászukat, Hartley Smitherst, nem máshonnan, mint Ausztráliából csábították el. Filozófiájukat röviden összefoglalva ők szeretnének "a kelet Mondavija" lenni. A pincészet pedig virágzik, sok bort adnak el belföldön, de Nyugat-Európába is rengeteg export jut. Ők voltak a nyugaton pocsék 2017-es évjárat egyik nagy nyertese - sok boltban jelent meg Recaș Pinot Noir, és nagy port kavart £6-os narancsboruk is. Hozzánk öt bort hoztak megkóstolni, főleg helyi különlegességeket. Csalódottságra nem volt okunk.

Minőségtől, célpiactól függően a palackok más-más designt kaptak. A pincészet több mint 300 féle bort készít.

Hunyadi Királyleányka 2018

Halványsárga szín. Szép, élénk illat: sárgabarack, vágott fű, virágok. Baracklekváros íz, élénk, ropogós sav. Szép szerkezet, közepes test, rövid, tapadós lecsengés egy kis mézzel. Az összképet pár gramm maradékcukor teszi még populárisabbá. Szép, kerek egész ez a bor, nem találnám ki, hogy egy nagy pince tömegbora. Az est nagy meglepetése, 1800-ért Best Buy. (87/100)

Regno Recaș Rajnai Rizling 2017

Halvány szín. Visszafogott, de letisztult illat: citrus, akácvirág. Csiszolt szerkezet, valószínűtlenül hibamentes. Friss savak, citrusos íz, rövid lecsengés egy csöpp tanninnal. Lehetne összetettebb, de így is szép. (85/100)

iam Pinot Grigio Rosé 2018

Halványpink szín. Egyszerű szerkezet, gyümölcsök, eper, málna. Friss de visszafogott sav. A stílus és a palackdesign is nyugati célpiacra utal, és tény, piszok jól iható, de izgalom nincs benne. Ellenben akiket a hazai rozék vakító savai, tutti-fruttija, kis maradéktanninja zavar, annak mindenképp ajánlott. (83/100)

Hunyadi Feketeleányka 2017

Bíbor szín. Illatában a hordóillatot friss szilva, szeder és szegfűszeg. Selymes, kerek, remekül gördülő korty. Íze tömény szeder és szilva, kis hordóaromával. Szaftos, gyümölcsös korty, közepes test, fiatal, de nem túlzó tannin. Hosszú lecsengés, feketegyümölccsel. Nem túl komplex, de jó inni. (85/100)

Nonius Feketeleányka - Syrah 2017

Egy szép Côtes du Rhône - pedig nem is az! Grenache helyett Feketeleányka került a Syrah mellé - és a helyettes remek munkát végzett. Szedres, szilvás, fekete olivás, borsos, kávés illat. Közepes test, friss savak, remekül gördül, csak úgy itatja magát. Szedres, kávés íz, közepesen hosszú, tanninos, borsos lecsengés. Szép! (87/100)

Köszönöm a kóstolót Puskás Melindának és Borháló csapatának, továbbá Tóth Attilának, a pincészet képviselőjének.

"Mi is az ember, ha jobban belegondolunk,
ha nem egy precízen beállított, zseniális gépezet,
mely végtelen ügyességgel alakítja át a Shirazt vizeletté?"

- Isak Dinesen

Biztosan te is olvastál már olyan mély eszmefuttatásokat, miszerint a sumérok magyarok voltak, mert pár szavunk hasonlít az övékre. Hasonlóan komoly gondolatmenetek mentén folyt a Syrah, a Rhone-völgy fő szőlőfajtájának eredetkutatása során. Egyesek az iráni Shiraz városát gondolták őshazájának, mások a szicíliai Siracusa környékén keresték a fajta eredetét, de ez mind nyelvi hasonlóságokra lett alapozva. DNS tesztek viszont kimutatták, a fajta a Rhone-völgyben őshonos, a névbeli rokonság pedig puszta egybeesés. Az sem segített a kételyeket eloszlatni, hogy az újvilágban (Ausztráliában, Dél-Afrikában, Chilében) szeretik a fajtát Shiraznak nevezni, pont mint a várost. Ezzel persze nem a szőlőkutatók megtévesztése volt a cél, csak az, hogy a borászok megkülönböztessék boraikat a Rhone-i vörösöktől. A jellegzetes, borsos aromákon túl (mely a fajta legfontosabb ismertetőjegye, és melyért a rotundone nevű vegyület felel) a Shiraz és Syrah borok túl sok hasonlóságot nem mutatnak. Előbbi a bordói nagyborokat próbálja megközelíteni, komoly extrakt, sok fa, nagy test, ahogy azt kell. Utóbbi sem könnyed, de élénkségéről, friss savairól híres. Én most Chile legnagyobb bortermelőjétől, a Concha y Torotól kóstoltam egy Shirazt, melyet a Casillero del Diablo brand alatt adtak ki. Tömegbor, de jó értelemben.

Színe sötét bíbor. Illata földes, borsos, egy kis parfümös felhanggal. Nem túl összetett, de szép, tipikus Shiraz illat ez. A magyar boroknál megszokottal ellentétben itt a korty elején tapad a tannin, és a végén enged föl, szinte már nem is érződik. A sav visszafogott, jól alátámasztja a bort, teste közepesnél nagyobb, az alkohol 13%, de nem lóg ki. Ízében érett szeder játssza a főszerepet, némi borssal fűszerezve. Lecsengése rövid. Összességében nem mondanám összetettnek, de hibátlan és hihetetlenül jól iható. Ebben az árkategóriában (€10) itthon is az élvezhetőséget kéne előtérbe helyezni, sajnos ez nem mindig sikerül. Ezt a bort pedig szívesen ajánlom, külföldön kb. minden kisboltban megtalálható, itthon tudtommal csak a Tesco forgalmazza. (84/100)

"Bort iszom s a világ kikel ellene.
Mondván, hogy a bor a vallás ellene:
Most, mivel a bor ellen a hit kikel,
Azért iszom, mert ellenvért inni kell."

- Omár Khájjám ford. Erődi Harrach Béla

Amikor a borklubunk szobájába beléptem, a falakat díszítő üres borospalackok tűntek fel először. Mindegyik egy kivételes bort tartalmazott egykor, ezért kerültek ki a falra, emlékként. Szemet szúrt nekem egy egyszerű, fehér címkés üveg, rajta a felirattal: "Fehér Zweigelt 2006", meg valami cirádás aláírás, amit nem tudtam kiolvasni. "De hát a Zweigelt nem vörösbor?", kérdeztem tapasztaltabb társaimat, mire ők elmagyarázták a vörösbor születését. Azóta foglalkoztatott ez a palack. Minek csinálnál fehérbort kékszőlőből? Mit hozhatott ki ebből Ráspi? Merthogy az alkotó a fertőrákosi remete volt. Ahogy telt az idő, kóstoltam a borait, és kíváncsiságom csak tovább nőtt. Persze sose vágyakoztam ezután a bor után őszintén. Minek? Hiszen már 2014-es csatlakozásomkor 8 éves volt, már biztosan akkor sem volt kapható, csak régi idők emlékét őrizte a falon. Maximum abban reménykedhettem, hogy Ráspinak újra kísérletezni támad kedve, és csinál megint valami hasonlót. De nem tette. Aztán egy kóstolón Szabolcs barátom bejelentette, hogy "Na, van egy érdekes borom, figyeljetek!". Ráspi Fehér Zweigeltje volt az. Nem új, hanem az eredeti 2006-os. Mint kiderült, a mitiszol.hu még mindig tartogatott belőle pár palackot. Nem akartam hinni a szememnek. De nem is kellett. Töltöttünk, kóstoltunk.

Maga a bor Zweigelt színlé, ami hordóban erjedt és érett, majd palackban pihent még jó pár évig. Barnába hajló aranysárga szín. Illata erőteljes palackérettséget mutat, de szellőztetve előbújik a pohárból a Ráspi karakter; a tercier jegyeket markánsan kovás, füstös illat váltja, bár a  háttérben elődugja az oxidáció a fejét. Az öregedés a kortyban érződik leginkább. A savak még elviszik a hátukon a bort, még éppen nem túl vékony a test (de már eléggé lesoványodott), az ízvilág viszont már öreges. Sok kovakő, oxidáció, kis kesernye és tannin, egy kevés birsalmával megspékelve. A lecsengésben a tannin előtérbe kerül, és a savak fanyarsága is több hangsúlyt kap. Azt persze nem tudjuk, hogy a gyümölcsök idővel kerültek csak háttérbe, vagy már eredetileg is kő-juice volt-e a palackban. Ezt már nem is fogjuk megtudni. Így is hihetetlen szerencsés vagyok, hogy ezt a különlegességet megkóstolhattam. Kezeljük is a helyén ezt a bort; nagy élmény volt, fülig ért a szám kóstolása közben, de tagadhatatlan, hogy már öreg. Kivételt teszek ezúttal, ezt a bort nem pontozom. Csak megköszönöm Szabolcs barátomnak. Köszönöm, Szabi!