"Bort iszom s a világ kikel ellene.
Mondván, hogy a bor a vallás ellene:
Most, mivel a bor ellen a hit kikel,
Azért iszom, mert ellenvért inni kell."- Omár Khájjám ford. Erődi Harrach Béla
Amikor a borklubunk szobájába beléptem, a falakat díszítő üres borospalackok tűntek fel először. Mindegyik egy kivételes bort tartalmazott egykor, ezért kerültek ki a falra, emlékként. Szemet szúrt nekem egy egyszerű, fehér címkés üveg, rajta a felirattal: "Fehér Zweigelt 2006", meg valami cirádás aláírás, amit nem tudtam kiolvasni. "De hát a Zweigelt nem vörösbor?", kérdeztem tapasztaltabb társaimat, mire ők elmagyarázták a vörösbor születését. Azóta foglalkoztatott ez a palack. Minek csinálnál fehérbort kékszőlőből? Mit hozhatott ki ebből Ráspi? Merthogy az alkotó a fertőrákosi remete volt. Ahogy telt az idő, kóstoltam a borait, és kíváncsiságom csak tovább nőtt. Persze sose vágyakoztam ezután a bor után őszintén. Minek? Hiszen már 2014-es csatlakozásomkor 8 éves volt, már biztosan akkor sem volt kapható, csak régi idők emlékét őrizte a falon. Maximum abban reménykedhettem, hogy Ráspinak újra kísérletezni támad kedve, és csinál megint valami hasonlót. De nem tette. Aztán egy kóstolón Szabolcs barátom bejelentette, hogy "Na, van egy érdekes borom, figyeljetek!". Ráspi Fehér Zweigeltje volt az. Nem új, hanem az eredeti 2006-os. Mint kiderült, a mitiszol.hu még mindig tartogatott belőle pár palackot. Nem akartam hinni a szememnek. De nem is kellett. Töltöttünk, kóstoltunk.
Maga a bor Zweigelt színlé, ami hordóban erjedt és érett, majd palackban pihent még jó pár évig. Barnába hajló aranysárga szín. Illata erőteljes palackérettséget mutat, de szellőztetve előbújik a pohárból a Ráspi karakter; a tercier jegyeket markánsan kovás, füstös illat váltja, bár a háttérben elődugja az oxidáció a fejét. Az öregedés a kortyban érződik leginkább. A savak még elviszik a hátukon a bort, még éppen nem túl vékony a test (de már eléggé lesoványodott), az ízvilág viszont már öreges. Sok kovakő, oxidáció, kis kesernye és tannin, egy kevés birsalmával megspékelve. A lecsengésben a tannin előtérbe kerül, és a savak fanyarsága is több hangsúlyt kap. Azt persze nem tudjuk, hogy a gyümölcsök idővel kerültek csak háttérbe, vagy már eredetileg is kő-juice volt-e a palackban. Ezt már nem is fogjuk megtudni. Így is hihetetlen szerencsés vagyok, hogy ezt a különlegességet megkóstolhattam. Kezeljük is a helyén ezt a bort; nagy élmény volt, fülig ért a szám kóstolása közben, de tagadhatatlan, hogy már öreg. Kivételt teszek ezúttal, ezt a bort nem pontozom. Csak megköszönöm Szabolcs barátomnak. Köszönöm, Szabi!
