"Mivel Magyarországon a legnevesebb költők vershonoráriuma 1 liter bor áránál is kevesebb: kéziratgyűjtőknek 1 liter borért egy szabadon választható versem kéziratát adom. (Vendéglősök, kocsmárosok is jelentkezhetnek.) Cím: Berda József, Újpest, Szent Gellért utca 31. szám."

- hirdetés, Magyar Nemzet, 1945. november 25., Berda József költő felhívása

Még májusban lett kétéves a blog. A születésnapi bejegyzés aztán valahogy sosem lett megírva - egészen eddig. Az volt a tervem, hogy a jeles alkalomból egy Weninger borról írok, ha már a blog is az ő boraival indult el. Bő két éve ugyanis barátaimmal egy rendhagyó vertikális kóstolót tartottunk Franz Weninger alapvöröséből, a Sopronból. Nem készültünk rá a borok sok éves tartogatásával, egyszerűen csak észrevettük, hogy sok évjárata megtalálható a bornak a boltok polcain. Fogtuk hát, és levadásztuk őket az akkor legfrissebb 2014-es évjárattól egészen 2008-ig. Mondanom sem kell, a Tesco-polcon érlelés korántsem optimális a borok érése szempontjából, de a Sopronok meglepően szépen muzsikáltak, a siker egyértelmű volt, felmerült egy újrázás is pár évvel és évjárattal később. Ez már biztosan nem történhet meg, Franz ugyanis '15-től átnevezte alapborát Gneisz és Csillámra, ezzel utalva az utánozhatatlan balfi terroirra. Jelenleg a '16-os fut, de amilyen szerencsém van, sikerült levadásznom az utolsó '15-ös palackot a borbolt.hu-ról.

A jellegzetes "S" alakú kivágás már sehol, a design a Weninger-féle egyencímkéket követi

A szőlőfajtákat rendesen titkolja mind a pince, mind a forgalmazók, de a Bortársaság a bor angol nyelvű leírásában Syrah, Zweigelt, Kékfrankos és Merlot fajtákat említ. Az összes szőlő a Steiner-dűlőből származik. A bor színe bíbor, megjelenése épp csak egy leheletnyit opálos (szűretlen borról beszélünk). Illatában mindent elnyom a tömény animalitás, kell neki idő hogy tisztuljon. Szellőzés után már sokkal jobb a helyzet: cseresznyebefőtt, kova, dohány, bőr és bodzalekvár, egy leheletnyi fenyőgyantával díszítve. Szájban nagyon egyben van, a test közepes, a savak szép, élénkek, a korty kerek, a tannin elegáns, a bor pedig nagyon jól iható. Az ízjegyek pedig szépen rímelnek az illatra: hordófűszerek (fahéj, vanília), érett meggy, aszalt szilva, teriyaki szósz, mindez egy kis sós, ásványos mellékízzel díszítve. Szép bor, ami most van csúcson, és ügyesen egyensúlyoz a természetesség és közérthetőség határán. Persze lehet, hogy egyeseknek ez a köves, eleinte kifejezetten animális jelleg nem fog tetszeni, de nekem aki szereti Weningert, az pont ezért szereti. (87/100)

Még egyszer köszönöm, hogy velem tartotok, remélem - ha megkésve is - még sok születésnapi blogbejegyzést fogok közzétenni.