"Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom."

- Petőfi Sándor

Az egri Nyolcas és Fia pincészet nem új vendég a blogon. A boraikról többször is írtam, Ádámot személyesen is ismerem, de régen volt alkalmam rá, hogy a pince borairól átfogó képet kapjak. Így amikor felmerült, hogy megkóstolhatom a pince szinte összes forgalomban lévő tételét, nem haboztam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egyetlen kóstolón nyertem betekintést az aktuális portfólióba. Úgy alakult, hogy a Debreceni Borozó által szervezett Csodálatos Bikavér kóstolón is találkoztam Ádámmal (még a pult mögött is megfordultam, no). Később Ádám édesapja, Tamás mutatta be pár borukat a Bortörténelem II. kurzus egyik előadásán az egyetemen. Végül a múlt hétvégén, a Kossuth téren tartott Márton napi Libalakoma nevű rendezvényen képviselte a pincét a Mámor Borszaküzlet csapata. Így bár több részletben, és némi átfedéssel, de szinte mindent megkóstoltam, amit ez a kis, családi pincészet nyújthat.

Bortörténelem II. előadás. Tamás "csak" négy tételt mutatott be, de sose rosszabb négy tételt!

Egri Csillag "Infinity" 2018

A bor gerincét Olaszrizling és Leányka adja, kis Hárslevelűvel és Muscat Ottonellel fűszerezve. Spontán erjedt, tartályban érett, fiatalon, szűretlenül, derítetlenül palackozva. Színe azért ragyogó szalmaszín, messze áll ez a naturális körökben divatos opálos megjelenéstől. Illatában friss jegyek a meghatározók: rezeda, oregánó, citromhéj és friss szőlőlé. Élénk savú, grapefruitos, éretlen őszibarackos korty egy csepp olvasztott vajjal és leheletnyi sóssággal díszítve. Fehér húsú gyümölcsök tobzódnak az ízben, ilyen friss stílusú bor ritkán ennyire összetett. Lecsengése rövid, picit fanyar, a szekunder jegyek picit felerősödnek benne. Hibátlan, Egri Csillagok közt is kiemelkedő tétel, 2000-nél pedig sehol nem adják drágábban, egyértelmű Best Buy (86/100).

Muscat Ottonel 2016

100% Muscat Ottonel, 14%-ra kierjedt spontán, csak tartályt látott. Megjelenése kissé opálos. Illatában a friss must dominál, de koránt sem olyan kiugróan, mint ipari társainál. Sőt, az illat a fajtát ismerve már-már visszafogottnak is mondható, a szőlős jegyeket pedig bazsalikom és vaj egészíti ki. Száraz, kerek korty szép savakkal és a fajtára jellemző, de azért relatíve visszafogott szőlős jegyekkel. Lecsengése közepesen hosszú, melyben kesernyés mellékíz jelenik meg, és a magas alkohol is felüti a fejét. Mennyivel szebb lenne ez a bor, ha az az utolsó 2%-nyi alkohol megmarad benne cukorként. Az alkohol sem lenne feltűnő, és az a kis maradékcukor is nagyot szépítene a bor lecsengésén. De a kraft, a struktúra még ennyi idősen is nagyon rendben van, igen, egy száraz muskotályban. És ki tudja, lehet, hogy pár év palackos érlelés után a tercier jegyek is felütik fejüket, és teljesen új kontextusba helyezik a bort. (82/100)

Leányka 2016

A '64-es telepítésű Leányka ültetvény a Síkhegyen a pince egyik büszkesége. Miután megvették a területet, Nyolcasék a hiányzó tőkéket Királyleányka vesszőkkel pótolták, így a borba is került a fajtából pár százaléknyi. A must használt hordókban erjedt, majd acéltartályban érett egy évig. A bor színe szalmasárga. Illatában grapefruit, vaj, zöldfűszerek (bazsalikom, babér) fedezhetők fel. Idővel pedig az illat kinyílik, és még több gyümölcsöt vonultat fel - körte, citrom, lime, vadalma, bergamott. Szaftos, közepesen vastag korty, sok citrussal (főleg grapefruit), egy kis vajjal, kardamommal. A savak összetettek, élénkek mégis elegánsak. A lecsengés hosszú, a magas alkohol (14%) egy kis édességet is csempész bele, de ez csak még finomabbá teszi a bort. Nagyon elegáns, most van a csúcson, példaértékű Leányka. (88/100)

Rosé 2018

100% Kékfrankos, másfél nap héjon áztatás után spontán, tartályban erjedt. Ádám sosem sieti el a rozét, alapvetően nem is annak szüretelik a szőlőt, de ha úgy tartja jónak, néha vörös helyett mégis rozét csinál belőle. A bor színe silleresen mélypiros, és a majd' kétnapos áztatás is erre a borfajtára utal, de mivel a cefre csömöszölve alig volt, így a mély  szín és a kimagasló gyümölcsösség nem párosul tanninnal. Illatában friss meggy és egy kis meggyjoghurt, de utóbbi idővel kiszellőzik. Krémes, gyümölcsös, meggyes íz, friss, kissé fanyar savak, közepes test, rövid lecsengés. Ez tulajdonképpen alkoholos meggylé, de annak nagyon izgalmas. Kevés az ilyen rozé, ami úgy tud érdekes lenni, hogy az élvezhetőséget nem áldozza fel a különlegesség oltárán. Vegyétek, igyátok! (85/100)

Nyolcas borok a libalakomán. A Cabernet Franc megkóstolására sajnos nem jutott időm.

Portugieser 2018

Világos bíbor szín. Illata földes, zárkózott, kis meggyel és szegfűszeggel díszítve. A korty közepesnél karcsúbb, fanyar, a fő ízmotívum a meggy, és szerencsére a fajtára annyira jellemző (sokak csak fajtajellegnek hívják, szerintem inkább fajtára jellemző hiba) nyers húsnak nyoma sincs. Lecsengése rövid, fanyar, pici kesernyével. (83/100)

Kékfrankos 2016

Spontán erjedt, majd egy évig használt hordóban érett. Sötét rubin szín. Illatában meggybefőtt, aszalt szilva és sok-sok édesfűszer tobzódik. Tömör, sűrű, sokrétű korty, közepes test, fiatalos, de korántsem durva tannin. Ízben is a meggy dominál, de inkább aszalt formában, mellette pedig szegfűszeg, fahéj, vanília, kakaó, sőt egy leheletnyi sós íz is megjelenik. Nagyon sűrű, nagyon szaftos, mégsem érződik nehézkesnek, vagy túl fásnak, még a hosszú lecsengés során sem. Gondolom a hűvösebb évjárat is segített így eltalálni ezt a bort a savak megóvásával és az alkohol kordában tartásával. Szuper Kékfrankos sok évnyi potenciállal, kevés ilyen bort kóstoltam a fajtából. (88/100)

A Csodálatos Bikavér kóstolóra a pince utolsó pár palack Bikavéréből is jutott

Egri Bikavér 2015

A Bikavért Ádám mindig hordóválogatásként készíti, azaz a legjobb hordók tartalmából házasítja. A bor 60%-nyi Kékfrankosra épül, mellette 20-20% Cabernet Franc és Merlot, az összképet pedig pár százalék Turán árnyalja. Bíbor szín, illatában érett meggy és szárított rózsaszirmok, grapefruitlé, szegfűszeg, frissen vágott fenyőfa, és még sorolhatnám, de ennyit sikerült leírnom. A korty kerek, közepesnél vastagabb, sűrű, szaftos, gyümölcsös. Cseresznyebefőtt, friss meggy, pörkölt tölgyfa, kakaópor, szegfűszeg és pirított briós. A sav cizellált, a tannin elegáns (még ha szárít is egy kicsit), lecsengése hosszú, hordóaromákkal az előtérben. Ez a bor így nagyon egyben van, valószínűleg csúcsra ért, de még pár évig ott is lesz. Kifutó tétel, de ha valahol belefutsz, ne hagyd ki, nagy élmény. (89/100)

Szülőföldem 2016

A '16-os évjárattól kezdve Bikavér helyett Szülőföldem néven jelenik meg Nyolcasék vörös hordóválogatása. És mivel ez már nem Bikavér, a Kékfrankos a korábbi 60% helyett csak a bor egyharmadát teszi ki, míg a Franc és a Merlot feljöttek mellé. A Turán is maradt, de továbbra is csak 4%. A bor egy évet érett új és használt hordókban, majd a legjobb hordók lettek ebbe a borba házasítva. Sötét rubin szín, fiatalos, bíborba hajló széllel. Illatában cseresznyebefőtt, szegfűszeg, rózsaszirmok, feketeföld és vanília jelennek meg. Szaftos, sűrű, közepes korty, cseresznyebefőtt-lé, mellette fekete kávé, törökcsemege, pirított szezámmag. A savak élénkek, a tannin strukturált, de még nagyon fiatal és szárít. Lecsengése hosszú, és a hordóaromák kidomborodnak benne. Szép bor, de még egy kicsit érnie kell. (87/100)

A bejegyzés egy korábbi verziójában a Muscat Ottonel helyett több helyen Sárgamuskotályt írtam, ezt utólag javítottam. A pontatlanságért elnézést kérek.