Hasonlít a márka Sauvignon Blanc-jára. Az az érzése az embernek, hogy a Törleynél csinálnak egy alapbort, majd abból ízesítéssel megalkotják az adott fajtára jellemző ízvilágot. Olaszrizling ízesítésű száraz fehérbor. Az élesztőhasználat itt még durvábban elszállt, a savak itt is egyszerűek, de legalább az élesztőfátyol mögött az Olaszrizlingre jellemző jegyeket hordozza. Fröccsnek elmegy. (76/100)
Bíbor színű, istállószagú bor, pici gyümölccsel. Íze egyszerű, hordóhangsúlyos (barrique vagy chips), gyümölcsös, rövid korty. A tanninja egysíkú, kicsit szárít. A korty vége savanykás, lecsengése vaníliás, rövid. Ezek a tulajdonságok mind elviselhetők lennének más-más összeállításban, de így egyben ez a bor zilált, sőt, idétlen összképet mutat. (80/100)
Amennyire pozitív csalódás volt Dúzsiék vörös újbora, annyira beigazolódtak félelmeim pár nemrég kóstolt primőr rozé kapcsán. Tudom, az idei különösen jó év volt, korai szürettel, mindenki adta is ki gyorsan a különböző újborokat. És míg az Irsainál vagy Cserszeginél érthető, ha valaki korábban szüretel, egy kékszőlőnél már kevésbé - főleg, ha nem is korán érő fajtákról van szó. Meg is látszik ez sajnos a borokon, melyek címkéire a szokásos rozé-egyenszöveg került: friss, gyümölcsös. Frissek ezek a borok, mint egy reggel hatkor kelő egyetemista: érdemes lett volna még békén hagyni őket egy kis ideig.
Tüske Pince Rozé 2017
Nagyon halvány szín. Domestos-szag. Kesernyés, citrompótlós íz. Savpótlás okozhatta talán a hibát, amire gondolom a korai szüret miatti savhiány miatt volt szükség. Amire gondolom azért volt szükség, hogy minden áron legyen egy primőr újbora a pincének. Lett, de minek?
Takler Pinot Noir Rozé 2017
Kénes szag, de a levegő jót tesz neki, idővel málnaillatú lesz. Íze egyszerű: vérnarancs, ribizli. A savak nem a legszebbek, savanykás, valószínűleg itt is pótolva volt. Amire viszont nem számítottam, az az, hogy egy kis tannin is megbúlyik benne. A kocsányból kerülhetett bele a csersav, aztán annyira igyekezett a bor a palackozóba, hogy a tannin derítése is elfelejtődött. Nem egy jó rozé, magában nem is innám, de karácsonyi halászlé mellett egyből értelmet nyert, még a pici tannin is jól áll neki így. Persze egy ételpárosítás csodákra képes, ne dícsérjük a bort azért, amit nem ő ért el. Főleg úgy ne, hogy közben tudom, igenis lehet nagyon jó rozét készíteni, ha az ember nem sieti el a dolgot.(80/100)
Dúzsiék borait már korábbi, a szekszárdi kirándulásunkról szóló posztban dicsértem, de ez nem jelenti azt, hogy törvényszerűen minden boruk jó (lásd: Dúzsi Kadarka 2013). Különösen szkeptikus szoktam lenni, ha valaki egy divathullámot meglovagolva készít és dob piacra egy tételt, a Márton-napi újborozás pedig nagy divattá nőtte ki magát mostanában. Röviden: egy jó adag negatív előítélettel fogtam hozzá Dúzsiék primőr vöröséhez, volt mit ledolgoznia.
És sikerült is neki. Vibráló, mélylila szín. Joghurtos, majd idővel málnás, ribizlis illat, egy pici hordóval megfűszerezve. Savanykás a felűtése, de aztán egy vastag, gyümölccsel teli kortyot kapunk, a végén pici dohánnyal. Többszöri kóstolás után is csak ennyi marad meg az emberben: gyümölcs, gyümölcs, gyümölcs. Az egész bor úgy lett megalkotva, hogy más fel se tűnjön, a tanninok, a savak mind háttérbe szorulnak, és teret engednek az erdeigyümölcsszörpnek, ami hihetetlenül jól csúszik. Egy primőr vöröset így kell csinálni. (84/100)
Minden őszi félév végén szoktunk tartani egy borkóstolót, amire elhívunk egy borászt, és ő mutatja be a közönségnek a borait, filozófiáját, önmagát, mikor merre visz a kóstoló útja. Idén viszont kicsit megcsúsztunk a szervezéssel, és sorra hívogattuk a pincéket, ki érne rá. Senki. Érthető, karácsony tájékán van más dolguk is az embereknek.
Ádám épp magyaráz és tölt
A megoldás persze végig ott volt az orrunk előtt. A baj csak az, Ádám annyira közel áll hozzánk, hogy elfeledkeztünk róla borászként gondolkodni. Aztán szerencsére csak eszünkbe jutott: mi lenne, ha őt hívnánk el? Elhívtuk, és legnagyobb szerencsénkre rá is ért, mert a kóstoló napján pont Pesten volt dolga. Ránk pedig az a nemes feladat hárult, hogy megismerjük friss szortimentjét.
A Nyolcas és Fia Pincészetről érdemes tudni, hogy Ádám édesapja már régóta csinál borokat, de csak pár éve, Ádám nyomására kezdtek el palackos tételeket forgalmazni. A technológia is jelentősen átalakult: természethű, felszívódó- és adalékanyag-mentes, spontán erjesztésű, Eger terroirját minél eredetibben visszaadó, főleg helyi szőlőfajtákból készült borokkal foglalkoznak. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban?
Rizling 2016
Tartályban erjedt, spontán, másfél hónapig. 10% Rajnai, a többi Olaszrizling. Az utóbbi aromái uralkodnak rajta, főleg almás, grépfrútos jegyek, és fiatalsága ellenére battonage-os, kenyérhéjas illatok is érezhetők. Ízében is a grépfrút és egy pici mandula, mellette megint a finomseprő okozta teltebb jegyek mutatkoznak. Szép, tartalmas bor, közepes lecsengéssel, egyedül a savai árulkodnak róla, hogy lesz ez még sokkal szebb, kerekebb is. (85/100)
Lánykák 2014
Kereken egy éve, a BBK jubiluleumi vacsoráján kóstoltuk utoljára, akkor Ádám azt mondta, egy év múlva lesz a csúcsán. Nem hazudott. Leányka, királyleányka. Érett illat: füge, virágok, ánizs. Íze szép, kerek, gyümölcsös, bodzás, teás, de a terroir is előbújik. Komplex, szép savak, közepes lecsengés, finom, érett bor. (87/100)
Rozé 2016
Siller, nem rozé, ne tévesszen meg a címke. De annak nagyon jó. Kékfrankos, Merlot, Cabernet Franc. Epres, málnás, ásványos illat, némi kamillával a háttérben. Szájban málnás, húsos, sokrétű, egy kevés tannin is megbújik benne, közepes lecsengésű. Magában is finom, de emellett igazi gasztro-aduász, rengeteg étel mellé illik, ha tehetitek, a karácsonyi halászlé mellé bontsatok egy palackkal belőle. (86/100)
Szülőföldem 2014
Nehéz évből jó vöröset csinálni Ádámnak sem volt könnyű. És bár a Kékfrankosa és a Turánja azért szép lett, ez a bor már nem annyira. Merlot és Cabernet Franc. Ibolya-, szeder- és narancsillat. Szájban a szeder mellett földes jegyek kerülnek elő, de idővel mindent elnyom a botrytis, amiből jutott bőven 2014-ben. A lecsengés rövidebb a közepesnél, a tannin szárít. Nem hiszem, hogy idővel javulna, és így is élvezhető ez a bor, inkább kalandoroknak ajánlanám. (83/100)
Szülőföldem 2015
Kékfrankos - Merlot - Turán. Visszafogott, szedres, földes illat. Íze konyakmeggyes, szép savakkal és a tannin is rendben. Az előzőnél közérthetőbb, de egyben sokkal finomabb bor. Kicsit fiatalnak érzem, de hamarosan eléri a csúcsot. (85/100)
Merlot 2015
Csipkebogyó, föld, vaníliaillat. Cseresznyés, csokoládés, pudingos ízvilág. Közepesen hosszú lecsengés. Tartalmas, de még nagyon zárkózott, két-három év múlva lesz érdemes kibontani. Most csak (84/100)
Cabernet Franc 2015
Feketeribizli, szeder, hordóaromák. Ízben csokoládé, medvecukor, de a savak és a tanninok még nagyon fiatalok, és ez a bor is nagyon zárkózott még. Pont, mint a Merlotra, rá is ráfér pár év érés még. Egyelőre (84/100)