Amennyire pozitív csalódás volt Dúzsiék vörös újbora, annyira beigazolódtak félelmeim pár nemrég kóstolt primőr rozé kapcsán. Tudom, az idei különösen jó év volt, korai szürettel, mindenki adta is ki gyorsan a különböző újborokat. És míg az Irsainál vagy Cserszeginél érthető, ha valaki korábban szüretel, egy kékszőlőnél már kevésbé - főleg, ha nem is korán érő fajtákról van szó. Meg is látszik ez sajnos a borokon, melyek címkéire a szokásos rozé-egyenszöveg került: friss, gyümölcsös. Frissek ezek a borok, mint egy reggel hatkor kelő egyetemista: érdemes lett volna még békén hagyni őket egy kis ideig.

Tüske Pince Rozé 2017

Nagyon halvány szín. Domestos-szag. Kesernyés, citrompótlós íz. Savpótlás okozhatta talán a hibát, amire gondolom a korai szüret miatti savhiány miatt volt szükség. Amire gondolom azért volt szükség, hogy minden áron legyen egy primőr újbora a pincének. Lett, de minek?

Takler Pinot Noir Rozé 2017

Kénes szag, de a levegő jót tesz neki, idővel málnaillatú lesz. Íze egyszerű: vérnarancs, ribizli. A savak nem a legszebbek, savanykás, valószínűleg itt is pótolva volt. Amire viszont nem számítottam, az az, hogy egy kis tannin is megbúlyik benne. A kocsányból kerülhetett bele a csersav, aztán annyira igyekezett a bor a palackozóba, hogy a tannin derítése is elfelejtődött. Nem egy jó rozé, magában nem is innám, de karácsonyi halászlé mellett egyből értelmet nyert, még a pici tannin is jól áll neki így. Persze egy ételpárosítás csodákra képes, ne dícsérjük a bort azért, amit nem ő ért el. Főleg úgy ne, hogy közben tudom, igenis lehet nagyon jó rozét készíteni, ha az ember nem sieti el a dolgot.(80/100)