"Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes."- József Attila
Ha vettél már valaha Portugiesert, olvastad már: "friss, könnyed vörösbor, gyümölcsbomba, Villány legelterjedtebb fajtája, etc.". A fajtaleírásank még megénekelt verziója is létezik. Aztán kóstoláskor durva, húzós tanninok, egyszerű szerkezet, savanykás ízvilág és sokszor egy kellemetlen, nyers húsra emlékeztető mellékíz fogad.
Egyfelől ezért örülök nagyon a RedY kezdeményezésnek, melynek neve ugyan hagy kívánnivalót maga után, de a borok messze felülmúlják a Portugieser fajtaborok átlagos minőségét.
Másfelől mindig is érdekelt, hogy csinálják mások a "könnyű, gyümölcsös vörösbort". Így jutott el hozzám egy üveg Woodhaven Zinfandel a borbolt.hu egyik akciója alkalmából. Ára 2600 Ft, de még így is alapbornak számít, amit ugyan Amerikában készítenek, de Franciaországban palackoznak. A fajtát nagy mennyiségben az USÁban termesztik, sokáig őshonos kaliforniai szőlőnek is hitték, csak a '60-as években derült ki, hogy azonos a dél-olasz Primitivoval. Jellemzően félédes rozét és gyümölcsös vörösöket csinálnak belőle.
Egyszerű címke, mélybíbor szín lilába hajló széllel
Mit vár egy fogyasztó (mert Amerikában így közelítik meg a kérdést) egy vörös alapbortól? Legyen benne sok gyümölcs, jól iható legyen, legyen kellemesen testes és tanninos, és fixen mindig ugyanolyan legyen, ha levesz egy üveget a polcról. A borászat pedig megtesz mindent azért, hogy a vásárlója megkapja, amit akar. És mivel az USÁban a borászati szabályozások jóval megengedőbbek, a "mindent megtesz" alatt tényleg azt kell érteni, hogy mindent megtesz.
És ez érződik a boron. Hibátlan. Színe mélybíbor lilás széllel, illata kellemesen vaníliás és szedres. A korty alacsony savú, közepes testű, kellemesen tanninos, íze pedig csupa gyümölcs. Milyen gyümölcs? Szőlő. Kékszőlő. Azaz inkább szőlőlé. Ami nem baj! Ez a bor tényleg gyümölcsös, relative könnyű vörösbor, tehát a leírás nem hazudik. Azaz nem úgy hazudik. Mert aki ismeri a kaliforniai borkészítési gyakorlatot, az tudja, hogy a kellemes, szintetikus szőlőíz nem a fajta sajátja - ez nem más, mint a Mega Purple.
A Mega Purple egy adalékanyag, színezőszőlő - Rubired - mustjának besűrítésével készül. Mivel itthon használata nem engedélyezett, ezért magyar boros berkekben ritkán tárgyalt téma. Egyetlen alkalommal írt róla a Művelt Alkoholista, akkor is egy külföldi vitával kapcsolatban - tőlünk nyugatabbra ugyanis mind a mai napig érzékeny pont a "megalila".
És én is bajban vagyok most. Mert ez a bor kellemes. De nem azért, amit a szőlő produkált, hanem annak ellenére. Hirtelen megértettem, amit annyi amerikai szajkóz az interneten nap mint nap: "a bor csak alkoholos szőlőlé". Ebben a borban tényleg a szőlőlé karakter a legjobb. És ez a bor így tényleg jobb, mint a hazai Portugieserek nagy része. Mégsem tudom önfeledten élvezni. Szerintetek jogos a rossz szájíz?
