Sokbor

Blog sok borról

Stéphane Ogier La Rosine Syrah 2015

2019. november 08. 13:41 - varga.daniel.sokbor

"Bor, ma téged megrabollak,
Mellem érted döng s tüzel,
Bor, téged vasárnapollak.

Bor, ó égjünk, égjünk együtt el!"

- József Attila

Ennek a bornak a felfedezése nem az én érdemem. Mindenek előtt Tar Ferencé, aki beválogatta a finewines.hu és a Carpe Diem borbár kínálatába. Aztán a Művalkeszek is az egekbe dicsérték az azóta megszűnt Gault&Millaus blogukon. Egy nap aztán betévedtem a minőségi borok mekkájába, a Carpe Diembe, és én is megkóstoltam. És az a helyzet, hogy ez a bor olyan jó, hogy nekem is muszáj megírnom.

p90328-184824.jpgA bor már megjelenésében is hihetetlenül sűrű, szinte nincs is széle

100% Syrah, 1988-as telepítésű ültetvényről. A fürtök kb. 70%-át bogyózzák, a többit kocsánnyal együtt erjesztik. Csömöszölés helyett visszakeringető szivattyút alkalmaznak. A bor egy évet érik új és használt francia tölgyben, majd szűrés után palackozzák. A szőlő a Rhône völgyének északi részéből származik, de Cotes du Rhône megjelölés helyett csak Collines Rhodaniennes (rhône-i dombok) IGP megjelölést kapott. Nem mintha ez sokat számítana, mert ez a bor magáért beszél.

Színe mélybordó, átlátszatlan, szinte nincs is széle. A palackot a kóstolás előtt két nappal bontották, szerintem ez a szellőzés a bornak csak előnyére vált. Illatának a gerincét szárított piros bogyós gyümölcsök (meggy, vörösáfonya és csipkebogyó) adják, mellettük friss som, frissen tört fekete- és fehérbors, dohány, avar, cassis és feketeföld kényezteti szaglószervünket. A korty közepesen vastag, de hihetetlen sűrű szövésű, felülete sima mint egy mesterien csiszolt márványlap. A kortyot a savak tökéletesen támasztják, a tanninok pedig elegánsan keretezik, még ha szárítanak is egy kicsit. Ez érthető: a bor életciklusának elején jár még. Ízének gerincét cassis adja, melyet aszalt szilva, kakaópor, tiramisù egy csipet bors és édesfűszerek garmadája díszít. Lecsengése hosszú, kakaós, pörkölt kávébabos jegyekkel. Hihetetlen, komplex élmény, elérhető áron, csak ajánlani tudom. (92/100)

A Carpe Diem borbárnak pedig köszönöm, hogy néha napján poharazzák ezt a bort. Ha ők nincsenek, ez az élmény nekem is kimarad.

Szólj hozzá!

Két éves a blog - Weninger Gneisz és Csillám 2015

2019. október 27. 01:47 - varga.daniel.sokbor

"Mivel Magyarországon a legnevesebb költők vershonoráriuma 1 liter bor áránál is kevesebb: kéziratgyűjtőknek 1 liter borért egy szabadon választható versem kéziratát adom. (Vendéglősök, kocsmárosok is jelentkezhetnek.) Cím: Berda József, Újpest, Szent Gellért utca 31. szám."

- hirdetés, Magyar Nemzet, 1945. november 25., Berda József költő felhívása

Még májusban lett kétéves a blog. A születésnapi bejegyzés aztán valahogy sosem lett megírva - egészen eddig. Az volt a tervem, hogy a jeles alkalomból egy Weninger borról írok, ha már a blog is az ő boraival indult el. Bő két éve ugyanis barátaimmal egy rendhagyó vertikális kóstolót tartottunk Franz Weninger alapvöröséből, a Sopronból. Nem készültünk rá a borok sok éves tartogatásával, egyszerűen csak észrevettük, hogy sok évjárata megtalálható a bornak a boltok polcain. Fogtuk hát, és levadásztuk őket az akkor legfrissebb 2014-es évjárattól egészen 2008-ig. Mondanom sem kell, a Tesco-polcon érlelés korántsem optimális a borok érése szempontjából, de a Sopronok meglepően szépen muzsikáltak, a siker egyértelmű volt, felmerült egy újrázás is pár évvel és évjárattal később. Ez már biztosan nem történhet meg, Franz ugyanis '15-től átnevezte alapborát Gneisz és Csillámra, ezzel utalva az utánozhatatlan balfi terroirra. Jelenleg a '16-os fut, de amilyen szerencsém van, sikerült levadásznom az utolsó '15-ös palackot a borbolt.hu-ról.

img_20190503_225533.jpgA jellegzetes "S" alakú kivágás már sehol, a design a Weninger-féle egyencímkéket követi

A szőlőfajtákat rendesen titkolja mind a pince, mind a forgalmazók, de a Bortársaság a bor angol nyelvű leírásában Syrah, Zweigelt, Kékfrankos és Merlot fajtákat említ. Az összes szőlő a Steiner-dűlőből származik. A bor színe bíbor, megjelenése épp csak egy leheletnyit opálos (szűretlen borról beszélünk). Illatában mindent elnyom a tömény animalitás, kell neki idő hogy tisztuljon. Szellőzés után már sokkal jobb a helyzet: cseresznyebefőtt, kova, dohány, bőr és bodzalekvár, egy leheletnyi fenyőgyantával díszítve. Szájban nagyon egyben van, a test közepes, a savak szép, élénkek, a korty kerek, a tannin elegáns, a bor pedig nagyon jól iható. Az ízjegyek pedig szépen rímelnek az illatra: hordófűszerek (fahéj, vanília), érett meggy, aszalt szilva, teriyaki szósz, mindez egy kis sós, ásványos mellékízzel díszítve. Szép bor, ami most van csúcson, és ügyesen egyensúlyoz a természetesség és közérthetőség határán. Persze lehet, hogy egyeseknek ez a köves, eleinte kifejezetten animális jelleg nem fog tetszeni, de nekem aki szereti Weningert, az pont ezért szereti. (87/100)

Még egyszer köszönöm, hogy velem tartotok, remélem - ha megkésve is - még sok születésnapi blogbejegyzést fogok közzétenni.

Szólj hozzá!

Woodhaven Zinfandel 2017 - lila dilemma

2019. október 23. 21:48 - varga.daniel.sokbor

"Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes."

- József Attila

Ha vettél már valaha Portugiesert, olvastad már: "friss, könnyed vörösbor, gyümölcsbomba, Villány legelterjedtebb fajtája, etc.". A fajtaleírásank még megénekelt verziója is létezik. Aztán kóstoláskor durva, húzós tanninok, egyszerű szerkezet, savanykás ízvilág és sokszor egy kellemetlen, nyers húsra emlékeztető mellékíz fogad.

Egyfelől ezért örülök nagyon a RedY kezdeményezésnek, melynek neve ugyan hagy kívánnivalót maga után, de a borok messze felülmúlják a Portugieser fajtaborok átlagos minőségét.

Másfelől mindig is érdekelt, hogy csinálják mások a "könnyű, gyümölcsös vörösbort". Így jutott el hozzám egy üveg Woodhaven Zinfandel a borbolt.hu egyik akciója alkalmából. Ára 2600 Ft, de még így is alapbornak számít, amit ugyan Amerikában készítenek, de Franciaországban palackoznak. A fajtát nagy mennyiségben az USÁban termesztik, sokáig őshonos kaliforniai szőlőnek is hitték, csak a '60-as években derült ki, hogy azonos a dél-olasz Primitivoval. Jellemzően félédes rozét és gyümölcsös vörösöket csinálnak belőle.

img_20190404_205837.jpgEgyszerű címke, mélybíbor szín lilába hajló széllel

Mit vár egy fogyasztó (mert Amerikában így közelítik meg a kérdést) egy vörös alapbortól? Legyen benne sok gyümölcs, jól iható legyen, legyen kellemesen testes és tanninos, és fixen mindig ugyanolyan legyen, ha levesz egy üveget a polcról. A borászat pedig megtesz mindent azért, hogy a vásárlója megkapja, amit akar. És mivel az USÁban a borászati szabályozások jóval megengedőbbek, a "mindent megtesz" alatt tényleg azt kell érteni, hogy mindent megtesz.

És ez érződik a boron. Hibátlan. Színe mélybíbor lilás széllel, illata kellemesen vaníliás és szedres. A korty alacsony savú, közepes testű, kellemesen tanninos, íze pedig csupa gyümölcs. Milyen gyümölcs? Szőlő. Kékszőlő. Azaz inkább szőlőlé. Ami nem baj! Ez a bor tényleg gyümölcsös, relative könnyű vörösbor, tehát a leírás nem hazudik. Azaz nem úgy hazudik. Mert aki ismeri a kaliforniai borkészítési gyakorlatot, az tudja, hogy a kellemes, szintetikus szőlőíz nem a fajta sajátja - ez nem más, mint a Mega Purple.

A Mega Purple egy adalékanyag, színezőszőlő - Rubired - mustjának besűrítésével készül. Mivel itthon használata nem engedélyezett, ezért magyar boros berkekben ritkán tárgyalt téma. Egyetlen alkalommal írt róla a Művelt Alkoholista, akkor is egy külföldi vitával kapcsolatban - tőlünk nyugatabbra ugyanis mind a mai napig érzékeny pont a "megalila".

És én is bajban vagyok most. Mert ez a bor kellemes. De nem azért, amit a szőlő produkált, hanem annak ellenére. Hirtelen megértettem, amit annyi amerikai szajkóz az interneten nap mint nap: "a bor csak alkoholos szőlőlé". Ebben a borban tényleg a szőlőlé karakter a legjobb. És ez a bor így tényleg jobb, mint a hazai Portugieserek nagy része. Mégsem tudom önfeledten élvezni. Szerintetek jogos a rossz szájíz?

Szólj hozzá!

Gere Cabernet Sauvignon Barrique 2013

2019. augusztus 22. 21:28 - varga.daniel.sokbor

"Fehér bor, szőke lyány, fényes nap
Hatottak egykor lelkemig;
Vörös bor, barna lyány, sötét éj,
Kedvem most bennetek telik!"

- Petőfi Sándor

Gere Attila Pincészete Villányban - sőt, Magyarországon - etalon, Cabernet Sauvignon barrique boruk pedig a megfizethető villányi vörösek közt az. Pont nem elég divatos ahhoz, hogy egekbe szökjön az ára. A déli csúcsborvidéken egy ideje már a Cabernet Franc dívik, és a „barrique” megjelölés is nosztalgiát ébreszthet tapasztaltabb borisszákban. Ennek ellenére minőségére még nem volt panasz, és a Koparhoz hasonló mennyiségben található meg a boltok polcain. Ergo, ez a tökéletes bor a „villányi nagy vörösök” megismeréséhez.

p90822-211928.jpg
A ’13-as palackok egy része a régi címkéket viseli, ezen már az új design van

Éjsötét szín barnásvörös széllel. Illata bőrös, hordós, egy kis paprika is feltűnik, szóval tankönyvi Villányi Cabernet. Vastag, kerek korty, nagy test, élénk, de elegáns savak. Ízében sok, minőségi fa és tömény szilvalekvár jelenik meg, egy kis fahéjjal, szegfűszeggel díszítve. Lecsengése hosszú, sok hordóaromával. Hibátlan, profi munka. (87/100)

Nagy Villányi Vöröst ennél olcsóbban nem kapsz. A bor csúcson van, és még sok helyen a '13-as évjárat kapható.  Ezt érdemes venni, mert a ’14-es még nagyon fiatal

 

Szólj hozzá!

Sopron délen - Tenuta delle Terre Nere Etna Rosso 2017

2019. augusztus 19. 10:04 - varga.daniel.sokbor

"A bor tovább élt,
fölszállt a tévelygő ősztől
magtalanított
szőlőbe,
leereszkedett a süket présekbe,
a hordókba,
amelyek fölszívták lágy vérét,
és ott a szörnyű föld
rémülete alatt
csupaszon él tovább."

- Pablo Neruda

Ha megkérdeznénk az átlag magyart, mi az, ami szicíliai, vörös és folyik, válasza valószínűleg maffiózóvér lenne. De lehet Szicília akármennyire eldugott hely, a fejlődést a consilierek sem tudták megállítani. Egy ideje ugyanis profi, minőségi bort termelő pincék jelentek meg szerte a szigeten. A helyi modern pincészetek egyik ékes példája az Etna oldalán megbúvó Tenuta delle Terre Nere. A pince neve magyarul “Birtok A Fekete Földön”. A név utal a pince elhelyezkedésére: a hegy oldalában,  az egyedülálló, aktív vulkáni tevékenység által formált talajon rendezkedett be a pincészet. Borkészítési filozófiájuk alapja a maximális elegancia és az egyedi terroir bemutatása boraikon keresztül. Nekem a birtokvörösükhöz volt szerencsém, mely Nerello Mascalese és egy kis Nerello Cappuccio (őshonos helyi fajták) házasításából született. A példaképek burgundiak, a hordók franciák, a borok kiválóak. De vajon még a legegyszerűbbek is? (Bizony, minden jel arra utal.)

p90328-184753.jpgLetisztult címke, kiváló bor

Mélybíbor szín. Illatában szeder, feketeribizli, ánizs és kova. Ízében kakaópor, fekete cseresznye, sült szarvashús, szegfűszeg és a különleges etnai terroir állnak össze. Teste közepesnél vastagabb, gömbölyded, a kortyot a fiatalos, mégsem harsány savak elegánsan támogatják. A tannin viszont még fiatal, szárít, és a szád percekig összehúzva tartja, még akkor is, ha ezt egy kellemes, étcsokoládés íz társaságában teszi. Vakon talán egy soproni vörösnek nézném, bár egy bor sem jut eszembe, ami ezt az ízvilágot és tanninstruktúrát ötvözné. Noha ez a pince alapbora, már így is különleges élményt tud nyújtani, megkóstolása erősen ajánlott. Ha szerencsétek van, ezt a Carpe Diem borbárban meg is tehetitek. (87/100)

Szólj hozzá!