A pince megszépíti a bort. Ami amúgy természetes, máshogy áll az ember egy pohárhoz, ha maga a borász mutatja be azt neki a bor "szülőhelyén", és máshogy, amikor a bort otthon alaposan szemügyre tudja venni. Emiatt is, illetve mert elérkezett volt borklubunk szokásos heti nyitása, felülvizsgáltuk Szekszárdot, egy - a nyárihoz képest szerény - borsorral.

A borsor. A Skizo Muskotály a kakukktojás, de szerettünk volna egy félédes tételt is a sorba.

A kóstoló baráti hangulatban, kötetlenül telt, de így is sikerült végigkóstolni a sort. Térjünk is át a borokra!

Dúzsi Fürtike 2016

Dúzsiék Ezerfürtű alapú primőr fehérbora. Újboros illata kellemes, szájban viszont tömény citrompótló jellegű. Lemarja a fogzománcot, fröccsben lehet jó lenne, így nem az. (6/20)

Dániel Zsolt "Anser" Rozé 2016

Ezt a bort már korábban is dícsértem, nem hiába. A történet úgy kezdődött, hogy Zsolt '16-os Merlotja pont megtöltött egy kádat. Ha megvárta volna, hogy forrni kezd, kifut a bor egy jó része. Így hát nem volt mit tenni, a szekszárdi különutas borász, aki a magyarországi rozéforradalmat - egyébként jogosan - élesen bírálja, maga is rozét készített. És jól tette, mert egyfelől a közönséget megajándékozta egy remek borral, másfelől magának is bebizonyította, hogy a rozé nem egy eredendő rossz, nem feltétlen egy gyors pénzszerzési lehetőség, hanem egy nagyon jó, komoly bor is tud lenni. Illatában szamóca és némi kenyér van, érződik az alkohol is. Mert amúgy 14-es szesz van ebben a csöppségben. Szájban mégsem zavar, inkább melegít. Ami amúgy pont jól áll a bor gyümölcslekvár jellegéhez. Ez egy nagyon intenzív, lédús bor, és kifejezetten ajánlanám hogy étel mellé fogyasszuk. Szerintem egy fél év kerekedés még ennél is szebbé fogja, azt mégsem ajánlom, hogy a vásárlást sokáig halogassuk - összesen 900 palack készült belőle. (12/20)

Márkvárt Kadarka 2016

Erdeigyümölcs-joghurt illatú. Cseresznyés, joghurtos ízű, a savai szépek, kicsit vékonyabb, mint ami optimális lenne, de így is kifejezetten élvezhető. (10/20)

Eszterbauer "Tanyamacska" 2015

Eszterbauerék Kékfrankosa. Szegfűszeg, cseresznye, hordó. Remek illatkombináció. A cseresznye megmarad szájban is, mellette jellegzetes hordós jegyek egyensúlyoznak. Nagy Kékfrankos ez a szó legjobb értelmében: testes, remek savakkal, és az aromáknak sincs híján. Sparos akcióban vettük, de normál áron is egyértelműen best buy. (12/20)

Dániel Zsolt "Avant" 2015

Zsolt alap vörös cuvéeje. Alig két évet töltött hordóban, mégis illatán a hordó uralkodik. Ízvilága konyakmeggyes, határozott tanninokkal, szép savakkal, közepesnél hosszabb lecsengéssel. Dániel Zsolttól ittam már jobbat, de ez így is egy kifejezetten élvezhető bor, sokan sokmindent adnának érte, hogy ilyen alap vörösük legyen. (11/20)

Skizo Ottonel Muskotály 2016

A sor kakukktojása. A badacsonyi félédes fehér azért került a sorba, mert szerettünk volna egy félédes/édes tételt is, Szekszárdról pedig ilyet nem találtunk. Virágos, karamelles illat. Kis szénsavval palackozták. Citrusos ízű, a savai már-már elnyomják a cukrot. Jó kis muskotály, bár relative egyszerű. (10/20)

Összességében nem csalódtunk a felhozatalban, sőt, ki merem jelenteni, hogy ha jó magyar vöröset keres az ember, ajánlott neki Szekszárdon nézelődnie. Az Anser pedig még mindig favorit, vigyétek amíg még kapható!

Hétvégén volt a Budavári Borfesztivál, az ország legnívósabb borfesztje, én pedig részt vettem rajta. Nem vendégként, hanem a Juhász Testvérek Pincészetének standjában. Sokat tanultam ezen a pár napon, mind magamról, mind a borról, mind a magyar bortársadalomról, és a pincészet is nagyon megváltozott a szememben - a málnamatricás rozé helyett már mérnöki pontossággal készített, menő, gyümölcsös és fiatalos fehérborok és szép, testes vörösek jutnak eszembe róla. Sőt, még a rozéjuk is jó volt, és szeretném a már annyiszor felfedezett tanulságot újra megemlíteni: a hiperben tönkremennek a borok, ne vegyünk onnan, ha jót akarunk magunknak. Én is jártam már így, többek közt Juhász rozéval is, és eddig azt hittem, hogy az egy rossz bor. Pedig milyen jó tud lenni egy meleg szombat délután, jól behűtve, enyhén szénsavasan. De a mai poszt középpontjában egy, a rozénál is sokkal jobb bor áll, a Kékfrankos Grand Selection 2011.

A borról

Juhászék csúcskékfrankosa. Szeretem a fajtát, Egerből már sokszor ittam jót belőle, és még a címkéje is nagyon tetszett. Én személy szerint örülnék neki, ha a pince többi bora is ehhez hasonló kinézettel rendelkezne. Szép bíbor színű. Illatában némi füstösség van jelen a hordó aromáival, aztán előbújik némi szeder is, sőt egy picike fahéj is felüti az orrát. Szájban meggy, szeder és vanília harmonizálnak egymással. Szép bor, kerek egész magában is, de egy jó marhasült mellé is szívesen innám. Merthogy a Kékfrankoshoz képest sok a tanninja, de nem áll rosszul neki, csak nem egy a fajtára jellemző bor. Magában is jó, de étel mellé még szívesebben innám. Megkóstolása ajánlott. (11/20)

Barátaimmal minden évben meglátogatjuk Magyarország egy-egy borvidékét, hogy a borászokkal természetes közegükben találkozhassunk. Rengeteget lehet így tanulni és kóstolni, és már számos feledhetetlen élménnyel gazdagodtam ezen kirándulások alkalmával. Idén Szekszárdra esett a választásunk, lefoglaltunk egy szép kis panziót, némi telefonálás után megszerveztük a kóstolókat, majd egy péntek reggelen felszállt a csapat a Kadarka expresszre, és irány Szekszárd! Rekordszámú (összesen 6!) borászatot látogattunk meg, a kirándulást szinte végig borászatoknál, vagy egyik borászatból a másikba menve töltöttük. Ilyen tempó mellett az ember nem tud objektíven kóstolni, de nem is ez volt a cél, hanem hogy minél jobban megismerhessük Szekszárdot, és minél többet tanulhassunk, fejlődhessünk. Pontozásnak sok értelme így nincs is, ezért csak az általam legjobbnak tartott borokat szeretném egy rövid leírással bemutatni. Íme hát a szekszárdi toplistám, a teljesség igénye nélkül:

Dániel Zsolt Merlot 2009

Illatában meggy és sült gomba fedezhető fel. Okosan használta a hordót ehhez a borhoz Zsolt, mert szépen egészíti ki az ízében megjelenő cseresznyebefőttös, sült gombás aromákat. Ez egy nagyon jó, okosan megcsinált Merlot, még ha nem is abban a könnyebb, fűszeres stílusban készült, amit az ember Szekszárdtól várna.

Dániel Zsolt Grand Crew 2007 (Cabernet Sauvignon - Cabernet Franc - Merlot - Kékfrankos - Zweigelt)

Szeder és meggy, mind illatban, mind ízben. Nagy bor ez, a szó legjobb értelmében. Arányos, nem karcol, nem fűt az alkohol, mindenből sokat ad, de semmiből sem túl sokat. Ebben a borban minden szépen egyben van, az egyik legjobb Szekszárdi vörös, amit eddig kóstoltam.

Feiszt Cabernet Sauvignon 2012

A paprika és a cseresznye dominálják ezt a bort, ami a fajta könnyedebb arcát mutatja meg, inkább szekszárdi, mint Cabernet Sauvignon. De attól hogy nem "nagy bor", amit csinál, azt tisztességesen csinálja, szép, intenzív aromáit nem lehet megunni.

Pósta Cabernet Franc 2013

Színe nagyon sötét piros. Illatában, ízében is a cseresznye dominál, nincs túlhordózva, és a spontán erjesztéssel elért 16(!) fokos szesz sem nyomja agyon, inkább édeskéssé, cseresznyeszörpre emlékeztetővé teszi. Szép szekszárdi franc, minden, a fajtával foglalkozó borász tanulhat belőle.

Pósta Papp László Cuvée 2012 (Cabernet Franc - Kékfrankos)

A szokatlan házasításnak csokoládés meggy aromái majd' kiugranak a pohárból. Nagy bor, szép egyensúllyal és komoly intenzitással.

Takler Görögszói Kékfrankos 2011

Cseresznyebomba. Intenzív, dinamikus, remek savakkal. Szép, és szerencsére nem egy tipikus "Takler nagybor".

Dúzsi Görögszói Kékfrankos 2013

A kékfrankos cseresznyearomáit a hordó vaníliája keretezi. Remek az egyensúlya, és testessége ellenére benne van az a kedves fűszeresség, ami annyira jól áll a Dúzsi boroknak.

Dúzsi Graboc 2011 (Cabernet Franc - Cabernet Sauvignon - Merlot)

Tamás "tipikus bordeauxi cuvée"-nek hívta, de szerintem inkább tipikus szekszárdi cuvée. Cseresznye és fűszerpaprika dominálják a bor aromavilágát, melyet visszafogott hordó támaszt alá a háttérben. Inkább közepes, mint nagy teste van, de nagyon hosszú a lecsengése, nehéz elfelejteni ezt az élményt.

Illyés Kúria Kadarka 2015

Meggyes, borsos illat némi joghurttal. Ízében a meggy és a bors dominálnak. Nagyon szép bor, remek egyensúllyal, és végre anélkül a "hiányzik innen valami" érzés nélkül, mellyel már oly sok Kadarka kóstolásakor találkoztam. Érdekes lenne összehasonlítani Kadarkakóstolónk nyertesével, a Recas "Kakas a dűlőben" Kadarkájával.

Volt még néhány említésre méltó tétel, melyekről leírást sajnos nem írtam, mert a helyzet nem engedte meg, de egy kóstolást mindenképpen megérnek. Közülük néhány palackban sincs még, de érdemes lesz figyelni, hogy mikor jönnek forgalomba, valószínüleg hamar elkapkodják őket. Ilyen borok voltak: Dániel Zsolt Rozé 2016 (hordóminta), Dúzsi Pinot Noir Rozé 2016, Dúzsi Cabernet Franc Rozé 2016, Illyés Kúria Pinot Noir 2016 (hordóminta).

Régóta szerettem volna egy vertikális kóstolót tartani. Szerencsém volt, mert Weningerék Sopronjából a 2013-as és 2014-es évjáratokból volt egy-egy palackom, valamelyik vásárlása után jött az ötlet -  mi lenne ha ebből tartanánk egy vertikális kóstolót? El is kezdődött a vadászat, innen-onnan, kisebb-nagyobb borboltokból végül sikerült összevadásznom 2008-tól kezdve az összes fajta Weninger Sopron bort. Nem ez a bor a legjobb választás egy vertikális kóstolóra, a bort nem érlelésre tervezték, de sok helyen olvastam, hogy sok év után is szép formában voltak. Az sem segített, hogy Franz Weninger eléggé megvariálta a borokat, állandó fajtaösszetételről ne is álmodjunk, egyedül a merlot alap a fix. Nem tudtam, mire számítsak, de a kételyeimet végül elnyomta a kíváncsiságom. És milyen jó, hogy így tette!

Weninger Sopron 2014

Merlot-Syrah-Cabernet Sauvignon

Illatra kis bors, cseresznye, a hordó is kiérződik. Ízre meglepően könnyed, de nem sekélyes. Jó csúszik, meggy, szeder. Egyszerű de nagyszerű bor. (9/20)

Weninger Sopron Cuvée 2013

Merlot-Kékfrankos

Illatra kovás, de nem bántóan, látatlanban lehet azt hinném, Ráspi bor. Ízre intenzív meggy, közepes tannin, rövid lecsengés. Szépen egyben van, és remekül megtestesíti azt, amit ezzel a borral el akartak érni. (10/20)

Weninger Sopron 2013

Merlot

2013-ban bizony kétféle Sopron is készült Weningeréknél. Hogy miért, azt csak ők tudhatják, de hogy az utólag kiadott Cuvée sokkal jobb az eredeti 100% Merlot Sopronnál, az fix. Színre öreg, illatra bántóan füstös, kovás. Szellőztetés jót tesz neki, de az öregség érződik rajta. Enyhe, vékony meggyíz, tannin van rendesen, több mint az előzőnél. Egy kis kesernye is akad. (7/20)

Weninger Sopron 2011

Kékfrankos-Merlot-Pinot Noir

Az első "S betűs" Sopron. 2012-ben nem készült Weningerék alapborából, lehet túl jó volt az évjárat. Meggy és kis hordó illatra, ízben meggy és csoki, szép, kisimult, finom bor, az érettsége csúcsán. (9/20)

Weninger Sopron 2010

Kékfrankos-Merlot

Inkább hajaz a '14-esre, vékonyabb, de szebb egyensúlyú, a savai simábbak. Illatra meggy, ízre meggy és kis csoki. Szépen egyben van, ha van belőle még a pincében, akkor ezt most idd meg. (9/20)

Weninger Sopron 3.0

Merlot-Kékfrankos-Syrah

2009-ben a Sopronba került 2008-as tétel is, így évjárat nélkül, "3.0"-nak keresztelve (ez a harmadik kiadott évjárat a Sopronból) került a polcokra. Öreges, fülledt szagú, hasonlít a '13-asra. Illatra kova és hordó, ízre van valami tartása, de a hordó vaníliáján és egy kis csokin kívül mást nem érzek. Anno jó lehetett, már nem az. (6/20)

Weninger Sopron 2008

Merlot-Syrah-Kékfrankos

Meggy, hecsedli és csoki, már elvékonyodott, van valami kellemetlen mellékíze is, túl van a csúcsán. (5/20)

Összességében elmondhatom, hogy jó, hogy belevágtam ebbe a kóstolóba. Egyértelmű, hogy ezt a bort nem érésre tervezték. Ehhez képest, még a 6-7 éves palackok is szép arcukat mutatták úgy, hogy boltban, és nem pincében voltak tárolva. Ez a teljesítmény mindenképpen tiszteletre méltó. Az igazi célt, hogy egy adott bornak az érését, nemesedését megfigyeljük, sajnos nem sikerült elérni. De mindenképp tanulságos kóstoló volt, és remélem, lesz még folytatás.