Tokaj Magyarország legjobb borvidéke. Punktum. És ha egy jó tokajit akarok inni, akkor Szamorodnit töltök. Nem mintha az Aszúval gondom lenne, de az utóbbi idők komoly szabályozási szigorításai nyomán meredeken kúszott felfele az Aszúk minősége, emiatt pedig áruk is. A legutóbbi BBK-s koccanásunk alkalmával pedig a Hétszőlő 2015-ös Szamorodniját kóstoltuk meg.

Nem kell hazudnom: csodálatos bor ez! Sűrű, kirobbanó szárított rózsa illat, nem lehet betelni vele. Vastag, olajos, finoman édes korty, némi ásványossággal, szép, lekerekedett, bár némileg egyszerű savak, közepesen hosszú lecsengés. Finom, tipikus tokaji. És amúgy Best Buy 2000-ért, ajánlom. (85/100)

Bevallom: akármennyire is szeretem, nekem nincs pénzem égetett szeszre, így szeszfogyasztásom nagyjából a féléves párlatkóstolóra szűkül le. Nincs ezzel semmi baj, én ezzel így jól megvagyok. De a szerencse csillaga néhanapján rám mosolyog. Így esett ez a minap is: megkóstolhattam a címben említett konyakot.

Vaníliás, virágos, fás, de visszafogott, egyszerűbb illat. Nem összetett, de élvezhető íz: a fás jegyek dominálják, majd a hosszú lecsengés során banános aromák ütik fel fejüket. A szárazpróba frissen vágott tölgyfa illatát idézi. Ez egy finom alapcognac, amiből szemmel láthatóan nem spórolták ki a fát. Aki a cognacot szereti, annak ízleni fog, aki nem, azzal viszont nem ezzel a palackkal fogjuk megszerettetni.

Lidl-ös limited offer. Félédes fehérbor. Sárgabarackos illat pici vágott fűvel.  Kerek, finom, sárgabarackos korty, éppen csak savanykás savak, pont annyira, hogy a friss gyümölcs érzetét visszaadják. Rövid a lecsengése, a korty végén pici kesernye is elbújt. Szép félédes fehérbor, sose rosszabbat. (83/100)

Borbaráti köreimben jellemzően kis, kézműves pincéket szoktunk elhívni a kollégiumba borkóstolót tartani. Érthető, hisz nekik fontosabb a személyes megjelenés és kóstoltatás, mi pedig nagyobb eséllyel tudunk különlegességeket kóstolni. Néha viszont sikerül egy-egy nagyobb kaliberű pincét is elhívni, idén pedig ez nem volt más, mint a Laposa Borbirtok.

A kóstoló borsora

Maga Laposa Zsófia, a birtok borásza jött el hozzánk, hét kiváló bora kíséretében. A kóstolót egy rövid prezentációval nyitotta, majd jöttek a borok:

Illatos 2017

Egy nagyon letisztult, de nagyon egyszerű muskotály. A címkéről kiderül, hogy Zenit és Nektár is került a borba. Hibátlan, sima, élmentes, de ebben rejlik gyengéje is: nincs benne semmi emlékezetes. (82/100)

Rozé 2017

Kékfrankos - Pinot Noir. Málna illatú, pici szénsavval dúsított, visszafogott, gyümölcsös íz. Egyfelől szépen megoldja azt a kihívást, melyen oly sok rozé elhasal: nem zavaró, nem savanyú, nincs benne, ami kilógna. Ellenben nincs is benne semmi extra. (82/100)

BalatonBor Olaszrizling 2016

Fajtajelleges illat. Szép, virágos, összetett, idővel szépen nyílik. Letisztult, gyümölcsös, picit ásványos, mintapéldája az Olaszrizlingnek. Lecsengése közepesen hosszú, finom, mandulás, ásványos utóízzel. Szép! (85/100)

Pino 2017

Édeskés, virágos, de nem túl összetett illat. Friss, élénk savak, egyszerűbb, gyümölcsös íz, közepesnél rövidebb korty. Szépen elkészített, de még fiatal bor, én valahogy az összetettséget hiányolom belőle. (83/100)

4 Hegy Olaszrizling 2016

Visszafogott, idővel kinyíló, fűszeres illat. Vaníliás, mandulás, marcipános íz. A korty itt is nagyon letisztult (a Laposa borok mind ilyenek, ha nem tűnt volna fel). A korty vége itt is ásványos, de rövid. A hordós érlelés és a szép elkészítés ellenére itt is valahogy úgy érzem, hogy a lényeg, a komplexitás valahogy hiányzik. Igen, minden szép és jó dolgot elmondtam róla, és ezek igazak is. De valahogy mégis üresnek érzem. (84/100)

Kőkövön Furmint 2016

Szép, ásványos illat, virágokkal, gyümölcsökkel. Szép, fiatalos, összetett savak, ásványos, citrusos, összetett, finom íz, hosszú, ásványos lecsengés. Komoly potenciállal rendelkező, tartalmas, finom Furmint. Még sok ilyet! (87/100)

Kéknyelű 2016

Illatos, egy Kéknyelűhöz képest legalábbis, de az illata nagyon gyorsan kiüresedik.  Érdekes, egyedi ízvilágú, ásványos íz, élénk savakkal, rövid lecsengéssel. Még nagyon fiatal, megnézném 3-4 év múlva. (85/100)

A kóstoló résztvevői

A borokról összességében elmondható, hogy nagyon szépen elkészítettek, lekerekítettek, csiszoltak, finomak, és egy egyedi, gyümölcsös, ásványos karakterrel díszítettek. Ha a pontok alacsonyabbak, mint amit a kedves olvasó jogosnak gondol, az azért van, mert nekem ilyen az ízlésem. Bevallom: a finesz, a tisztaság nekem kicsit kevésbé fontos (persze nem elhanyagolható), mint a karakter, az összetettség. Nem mintha az utóbbi hiányzott volna belőlük, de a hangsúly a mesteri elkészítésen van. Az is lehet, hogy csak túl fiatalon kóstoltuk a borokat, nem Laposáék lennének az elsők, akikkel így jártunk. De nem is szorul ez magyarázatra, a borok között voltak zseniálisak, és általában is elmondható, hogy finomak. Zsófinak pedig köszönjük, hogy jelenlétével megajándékozott bennünket.

Az Alleeban lévő Bortársaságba azzal az igénnyel mentem be, hogy szeretnék egy gyümölcsös, közérthető vörösbort. A fiúk pedig készségesen segítettek, pont azt kaptam tőlük, amit kértem. Füst, barrique és egy pici gyümölcslekvár illatban. Meggyes, friss, gömbölyű de egyszerű savakkal, kicsit savanykás érzettel, minimális tanninnal. Kékfrankos a lehető legközérthetőbb formában, minden rendben van vele, de nem sok minden van benne, amit egyáltalán el lehetne rontani. Ha nem odafigyelni, hanem élvezni akarsz egy könnyű kis vöröset, jó választás. (83/100)