Bevallom: akármennyire is szeretem, nekem nincs pénzem égetett szeszre, így szeszfogyasztásom nagyjából a féléves párlatkóstolóra szűkül le. Nincs ezzel semmi baj, én ezzel így jól megvagyok. De a szerencse csillaga néhanapján rám mosolyog. Így esett ez a minap is: megkóstolhattam a címben említett konyakot.

Vaníliás, virágos, fás, de visszafogott, egyszerűbb illat. Nem összetett, de élvezhető íz: a fás jegyek dominálják, majd a hosszú lecsengés során banános aromák ütik fel fejüket. A szárazpróba frissen vágott tölgyfa illatát idézi. Ez egy finom alapcognac, amiből szemmel láthatóan nem spórolták ki a fát. Aki a cognacot szereti, annak ízleni fog, aki nem, azzal viszont nem ezzel a palackkal fogjuk megszerettetni.