"Nézem a tépett venyigéket,
Hajtogatom részeg korsómat
S lassan, gőggel magasra lépek.

A csúcson majd talán megállok,
Földhöz vágom a boros-korsót
S vidám jóéjszakát kivánok."

- Ady Endre

Sok borkedvelőhöz hasonlóan én is szeretek a magyar bor globális helyzetén tűnődni. Furcsának találtam viszont, hogy akárhányszor tárgyaljuk egy Furmint, Aszú vagy Kadarka helyét egy londoni borbárban, abba még senki sem ment bele, hogy a borbár látogatóinak hol a helye. Értem ez alatt azt, hogy vajon ők honnan indultak? Az ifjabb magyar borbarátok valószínűleg meg tudnak nevezni egy első borélményt: egy friss Irsai, egy korrekt félédes Varga, egy kis családi pince Tokaji Aszúja - na de mivel kezd az, aki Európa szerencsésebb felére született? Érdekes kérdésnek gondoltam ezt. Keresgéltem, és miután a híres-hírhedt Barefootra nem tudtam rávenni magam, egy másik, nagy nevű borászat, a Hardy's egy palackjára esett választásom. Tömegbor. Konténerben szállítják, majd Európában palackozzák. Évjáratmegjelölés, fajta, termőhely nincs a címkén feltüntetve. Dél-Kelet Ausztráliából indult útnak, és nagy valószínűséggel Chardonnay és Colombard szőlőfajtákból készítették egy nagyüzemben.

Az mesterien designolt címke gazdag nagyvállalatról árulkodik

Maga a bor nem dönt le a lábadról: visszafogott illatában almahéj, vaj és egy kevés tölgyfachips jelenik meg. Íze kicsit bizonytalan, de leginkább sárgadinnyére emlékeztet, és bőven a félszáraz tartományba esik. Teste közepes, savai visszafogottak, lecsengése rövid, diós aromákkal. Egyértelmű, hogy nem akarnak vele nagyot alkotni, hanem minél szélesebb rétegnek szeretnék ihatóvá tenni, egy egyszerű szabály mentén. Viszont amíg nálunk az alapboroknál alkalmazott elv a "mindegy milyen, csak a sav stimmeljen, úgyis fröccsbe megy", addig úgy tűnik Nyugaton a "mindegy milyen, csak jó gyümölcsös, és könnyen iható legyen, úgyis csak bevedelik" irányelvet követik. Ami viszont tényleg tetszik a borban, az a címkéje: profin megtervezett, precíz, szakértői munka eredménye. A designja kitűnő, aki a prestige-t és a történelmet keresi, megtalálja rajta, de az elsődleges üzenet csak ennyi: "ez egy friss, gyümölcsös fehérbor". Ebből az őszinte és lényegre törő névadásból volna mit tanulni itthon. Biztos vagyok benne, hogy sokan örülnének az ezer meg egy fantázianév helyett pár szónak, ami őszintén leírja, milyen bor is van a palackban. De hogy ne csak szavakkal illessük, jár neki pont is. Egészen pontosan (80/100)