""Angyalom, Piroskám", a gazda kiszólal,
"Hoznál egy ital bort a fehér kancsóval!"
Megfogadta a szót, az edényt kimosta
S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.
   "Nosza, édes lyányom, mutass emberséget",
Unszolá az apja, "kínáld a vendéget."
Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordul,
Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul."

- Arany János - Toldi Szerelme

Manapság alig találni pincét rozébor nélkül. A '17-es évjáratból még olyan helyekről is kaptunk rozét, ahol ez abszolút nem megszokott. Ezt a trendet a fogyasztói igények hajtják, melyeknek a Tornai Pincészet is igyekezett megfelelni. Viszont bevetettek egy kis trükköt: a Somlói borvidéken a fehérszőlők jobban érzik magukat a kékeknél, így a rozé alapanyagának is egy fehérszőlőt, a Szürkebarátot választották. Jól döntöttek.

Nem a Tornaitól megszokott, de találó címke: ez a bor tényleg magas labda volt, jó, hogy lecsapták.

Hosszan héjon tartott Szürkebarát, de csak színben hasonlít a narancsborokra, minden másban egy jó rozét képvisel. Színe narancsba hajló rózsaszín. Illata eleinte reduktív, rozékra emlékeztető, de idővel friss körte illata, és a somlói terroir jegyei jelennek meg benne. Savai frissek, de nem harsányak, íze almás, körtés és köves. A korty közepesnél karcsúbb, lecsengése rövid, kellemesen fanyar, és a háttérben még itt is felbukkannak a Somló ásványai. Kellemes meglepetés nekem ez a bor, mely úgy egyensúlyoz a rozé- és fehérbor határán, hogy mindkét műfaj szépségéből sikerült belecsempészni valamit. (86/100)

Fotózni sajnos elfelejtettem, a képet a Tornai Pincészet honlapjáról vettem kölcsön.