A bejegyzés magyar változatát itt éri el.

"I hang around the vineyard top with a sweet Furmint cluster.

The Sun is setting.

Meanwhile:
the branches and roes go off
above!
above!
in the drying woods...

Darling!
please, once observe this wondrous landscape!!!

Reminiscent of a frayed flowers meaty, warm petals."

- Andor Simon

This is the 10th year in a row that we celebrate Furmint February, and it's first day, International Furmint Day. The enthusiasm towards the variety is nothing new - the first star was Királyudvar's 2000 Úrágya Furmint, and a lot of water has flowed under the bridge since then: the new Tokaj dry wine bottle, lots of dry Furmints and vineyard selections (of which Mád's Szent Tamás vineyard seems to have the most potential), international marketing campaigns, and Furmint February itself has gained a lot of traction. There are lots of reasons to love and promote the variety: this is the most planted grape in the Tokaj wine region, it has massive potential, great acid structure, and tends to communicate Tokaj's terroir well. It also bears resemblance with Austria's Grüner Veltliner (and we have a tendency to blindly copy our neighbors' success stories), and most importantly: it's easy to pronounce. Furmint's getting more popular by the day, and it seems unstoppable.

Furmint February '19 tasting at 67 Pall Mall, London, on the 30th of January 2019. The grandiose Furmint tasting hosted lots of guests and was a massive success (photo courtesy of Joanna Simon )

The road to success, however, is never an easy one: as of now, the Furmint-fad prevails mostly inside Hungary, and Furmint (even though it's the most planted variety in Tokaj) is scarce: the huge demand in the market and the scarcity of the variety produces massive price hikes between vintages. Scarcity poses another important question: let's suppose we do make it, Furmint becomes the new international white wine trend. Now, what stops a new world investor from planting a few thousand acres of the grape and leaving Hungary behind in a decade's time? This is hardly preventable, except maybe instead of Furmint, we could champion Dry Tokaj. Tokaj is also easy to pronounce, the wine community knows the name already, and unlike plants, terroir cannot be appropriated by other wine regions. Another argument in favor of this solution is Hárslevelű (aka Lipovina). The variety seems to be unjustly ignored for the sake of the Furmint brand, even though it produces more fruity and gentle wines, and it also works great in white blends. Using the Dry Tokaj brand, this wouldn't cause a problem either, and I've heard many people suggest that we're shooting ourselves in the foot by abandoning the grape. Despite these concerns, the Furmint campaign is given a full throttle, and it seems to be successful. And Hungarian wines' success always warms my heart. So as to not miss FurmintDay, I too cracked open a nice bottle of Furmint, namely Gróf Degenfeld Winery's 2016 vintage.

The iconic label fits the newly introduced Dry Tokaj bottle perfectly, the National Wine Excellency badge is fully justified

100% Furmint. Pale, almost see through appearance with a touch of straw. The nose is dominated by the terroir, with hints of lime oil, apple peel, and just a little bit of greenness. The palate starts with a gentle touch of CO2, then come the youthful yet elegant acidity. The palate is medium-bodied, curvy, elegant and clean. Lots of minerality, pears, citrus accompanied by a touch of sweetness makes this wine complex, elegant yet easy to drink and enjoy. The finish has medium length, dominated by the terroir, and rounded with the semi-dry taste. I dare call this wine a gold standard among Furmints, and even though I had my initial doubts (2850 Ft (=€9) seemed a bit much for a Furmint with a screwcap), this wine is well worth it's price. If you're new to the variety, or just want do drink something really pleasant, look no further! (87/100)

For the English version of this post, please click here.

"Itt álldogálok a szőlőtetőn egy édes furmint-fürttel.

Alkonyodik.

Közben:
megszólalnak az ágak és az őzek
fent!
fent!
a száradó-erdőben...

Drágám!
egyszer nézd meg majd ezt a csodálatos tájat!!!

Olyan, mintha valami szétfeslett virág húsos, meleg szirmai volnának."

- Simon Andor

Idén is eljött - immár a tizedik - Furmint Február, annak első napja pedig a Nemzetközi Furmint Nap, melyet közösségi oldalakon csak egyszerűen FurmintDaynek neveznek. A fajta iránti rajongás nem újkeletű - az első nagy sztár a 2000-es Királyudvar Úrágya Furmint volt, azóta sok víz lefolyt a Tiszán és a Bodrogon: mádi palack, rengeted száraz Furmint és dűlőválogatás, melyek csúcsát jelenleg úgy tűnik a mádi Szent Tamás dűlő képezi, nemzetközi marketingkampányok, és maga a Furmint Február, mely rendezvénysorozat figyelmet kíván terelni a fajtára és a benne rejlő lehetőségekre. A fajta promóciójának sok oka van: ez Tokajban a legelterjedtebb borszőlő, tényleg komoly potenciállal, remek savszerkezettel rendelkezik, és hihetetlen tehetséggel adja át a különleges Tokaji terroir jegyeit, hasonlít az osztrákok Zöldveltelinijére (mely egy újdonsült sikertörténet), és amit sokan nagyon fontosnak tartanak: könnyen kiejthető a neve. A Furmint egyre népszerűbb, és úgy tűnik, semmi sem állíthatja meg.

Furmint February '19 kóstoló a 67 Pall Mallban, Londonban, 2019. január 30-án. A nagyszabású furmintkóstoló rengeteg vendégnek és nagy sikernek örvendhetett (Fotó: Joanna Simon )

Az út a sikerhez persze nem akadálymentes: a furmintdivat egyelőre belföldön hódít, a Furmint pedig (noha Tokajban a legelterjedtebb fajta) kevés: a nagy kereslet és a korlátozott kínálat miatt évjáratok közt akár 50%-os ugrást is mutathatnak a borok árai. Ha pedig kevés a Furmint, jön egy másik fontos kérdés: tegyük fel, hogy befut a kampány, tényleg divatos lesz a Furmint. Mi állít meg egy újvilági nagybefektetőt attól, hogy pár ezer hektár Furmint telepítésével tíz év alatt lehagyjon minket? Ez ellen nincs orvosság - hacsaknem a száraz tokaji, mint brand népszerűsítése. Tokaj neve szintén könnyen kiejthető, sőt, ismerősen cseng a műveltebb borfogyasztók fülében - arról nem is beszélve, hogy a terroirt nem lehet máshová telepíteni, a Furmint tőkéket viszont lehet. Szintén a száraz tokaji mellett szól, hogy nem kellene a barátságosabb, elegánsabb Hárslevelűnek a másodhegedűs hálátlan szerepébe bújni - többen felvetették már, hogy a fajta háttérbe szorításával lábon lőjük magunkat. Ettől függetlenül a Furmintkampány gőzerővel halad és sikeres. A magyar bor sikerének pedig mindenképp örülök. És mivel a FurmintDayről én sem akartam lemaradni, kóstoltam egy jó Furmintot, méghozzá a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok 2016-os birtokfurmintját.

Az ikonikus címke a pár éve bevezetett mádi palackon is jól áll, a Borkiválóság plecsni teljesen megérdemelt

100% Furmint. Halvány, szinte már átlátszó szín, mely szalmasárgába hajlik. Illatát a tokaji vulkanikus talaj uralja, emellett lime héj, alma, zöldbe hajló aromák díszítik. Szájban egy kevés frissítő szénsavval nyit, majd legelőször a fiatalos, mégis elegáns savak tűnnek fel. A korty közepesen testes, íves, elegáns, letisztult. Köves, körtés, citrusos íz, pár gramm maradékcukorral téve még kedvesebbé az ízélményt. Közepesen hosszú, ásványos,  édeskés lecsengés. Hibátlan, elegáns, élvezhető Furmint. Nem fajta- vagy terroiridegen, nem egysíkú, mégis öröm inni. Ezt nevezem. Igazi viszonyítási alap a Furmintok közt - és bár voltak kételyeim (2850 Ft egy csavarzáras Furmintért!), de azt kell mondjam, ez a bor még ennyiért is megéri. (87/100)

"Sörre bor - bármikor,

Borra sör - forevör!"

A fenti, egyetemisták körében sokszor hangoztatott mondást (melynek gyakorlatba átültetésétől óva intek mindenkit) vette szó szerint a RothBeer sörfőzde és a Haraszthy pincészet, ebből lett a BorBeer, azaz egy Sauvignon Blanc musttal erjesztett, Nelson Sauvin komlós saison sör. Nem kell megijedni, ezek nem varázsigék. A saison sörről itt lehet tudakozódni, de sokkal okosabb nem lesz az ember - a kategória hihetetlenül tág. Ezt a RothBeernél úgy értelmezték, hogy a cefréhez igyekeztek annyi Sauvignon Blanc mustot adni, ami még nem uralkodik el az ital sörjellege fölött, de egy egyedi karaktert kölcsönöz neki. Jelentem, sikerrel jártak.

Hibátlan, stílusos címke, opálos megjelenés, sűrű hab

Opálos, mézsárga megjelenés, sűrű, krémes habbal. Illatát a Nelson Sauvin citrusos jegyei uralják, tömény citrusosság komlójegyekkel díszítve. Ha csak illat alapján ítélnék, lehet somlói Sauvignon Blanc-nak hinném. Krémes, mégis meglepően könnyű a szerkezete, a buborékok kicsik, inkább díszként, mint alkotóelemként kell tekinteni rá. Íze citrusos, friss, nagyon jól iható, a 6,1%-os alkoholt bőven kordában tartja a sav, lecsengése rövid, melyet a komló jegyei uralnak. Nagyon finom, igazi élmény, esetleg annyit javasolnék, hogy érdemes lehet még pár hónapig tartogatni BorBeer készletünket - igazi nyári szomjoltó ez. De aki nem tud neki addig ellenállni, azt is megértem.

 "A halálraítélt itt nyolcfogásos vacsorát evett, és melléje Ibéria vérsmaragdszínű, súlyos borai közül választott egy palackot, abból a történeti múltnak megfelelő évjáratból, amely talán az inkvizíció menekülő eretnekeivel érkezett Afrikába."

- Rejtő Jenő

Ha külföldi bort kóstolok, egyre többször kacsingatok Spanyolország felé. Remek ár érték arány, jó elérhetőség, és ami még ritkább, több év hordós érlelés jellemző rájuk, már a legolcsóbb kategóriában is. Sokszor gondolok arra, hogy míg tény, hogy a szocializmus rendesen alávágott a magyar bornak, addig a spanyolok nem sokszor hozzák fel Francot, ha valami boros problémáról beszélnek. Persze náluk nem nyúltak olyan durván bele a gazdaságba, mint nálunk... no de ez már egy teljesen más téma. Ami nekünk fontos: a spanyol bor jó, megbízható és nem drága. Ezt testesíti meg a A Terra d'Uro pincészet Finca La Rana nevű vörösbora is. 

Letisztult, modern címke, a bor viszont korántsem ilyen fiatalos stílusú

Organikus Tempranillo és Tinta de Toro házasítása, bár az utóbbi a Tempranillo helyi viszonyokhoz alkalmazkodott fajtája, szóval kb. annyi a különbség köztük, mint a Syrah és a Shiraz közt. A bor egy évet töltött francia tölgyben, majd palackban is érett még 4 további évet. Színe sötétbíbor. Illata meglepően érett, sok pirosbogyós aszalt gyümölcs, erdei talaj, édesfűszerek uralják. Szikár, közepesnél karcsúbb korty, mellette a savak és tanninok még meglepően fiatalosak. A tannin durván szárító jellege a legkarakteresebb a kortyban, íze szárított pirosbogyós gyümölcsökre emlékeztet, egy kis Serrano sonkás jelleggel. Utóízében az utóbbi karakter erősödik fel, illetve a tannin itt mutatja ki legjobban a foga fehérjét. Összességében élvezetes bor, de mégis disszonanciát éreztem illat és ízvilága közt. A savak és tanninok még jó pár évig bírják, sőt, valószínű, hogy szépülnek is, a vékony test viszont elbizonytalanít, vajon érdemes-e még érlelni. Jelenlegi formájában (87/100) pontot ért el.

"Mi mindent halmoztak itt össze? - folytatta odalépve az asztalhoz - Factory-márkás portói óbor, medok a Jeliszejev testvérek palackozójából, ez már igen, atyáim! Ez aztán egészen más, mint a küllő!"

- Dosztojevszkij - A Karamazov testvérek

Az utóbbi években - főleg a Művalkeszek háza táján - a téli hónapokban egyre gyakrabban találkozhatunk avinált borokkal, főleg portói vörösökkel. Arról, hogy mi is a portói, akov írt egy kiváló cikksorozatot a Borrajongón, én ezt mélyre menően nem magyaráznám el. Viszont tavaly én is kipróbáltam a sokak által magasztalt Tesco Late Bottled Vintage Portot, kiválóan vizsgázott. Azóta is kerestem hasonló büdzsé-likőrborokat, és volt miből válogatni: a legtöbb élelmiszerláncban megjelentek különböző, elérhető áru portóik. Nagy részük Tawny, és legtöbbjük pocsék volt: a hosszú érés közben soknak a sava, teste, ízszerkezete, magyarán az egész bor szétesett, nem véletlen nem írtam róluk. Kezdtem feladni kincskeresésem, de a minap megint rám mosolygott a szerencse egy palack Tesco Ruby Port formájában.

Minimálcímke - egy ilyen borra tökéletes

A bor a Symington Family Estatestől származik, mint a többi Tescos portói is. Ruby Port, azaz csak rövid hordós érlelést kapott házasítás és palackozás előtt, így a gyümölcsös aromák játsszák benne a főszerepet. Alkoholtartalma csak 19%, a felhasznált szőlőfajták ismeretlenek, de ez ebben a kategóriában érthető. Mély rubin szín. Illata tömény bőr, mellette pörkölt tölgyfa és ibolya. Íze édes, tömény bodzalekvár. Teste nagy, melyet a savak szépen támogatnak, a tanninokból sincs kevés, de a csersav lekerekedett, és kell is, hogy ellentartson a sok cukornak és magas alkoholnak. A korty szaftos, a vége sajnos kissé elvékonyodik, ekkor felüti a szesz a fejét. Lecsengése hosszú, karamellás ízzel. Ez a bor mintapéldája a Ruby Portnak, a műfajjal ismerkedőknek kötelező, nem mellesleg 2000-ért kiváló vétel, sőt, a január végéig csak 1500 Ft. (84/100)

Ui.: A megszokás nagy úr, én nem hiszem, hogy a magyar fiatalok rövid időn belül Berentzen helyett portóit kezdenének inni, de azért nem lennék szomorú. Főleg, hogy ezeket a népszerű ipari vackokat ez a bor mind minőségben, mind árban felülmúlja.