Sokbor

Blog sok borról

Casillero Del Diablo Shiraz 2016

2019. március 19. 13:31 - varga.daniel.sokbor

"Mi is az ember, ha jobban belegondolunk,
ha nem egy precízen beállított, zseniális gépezet,
mely végtelen ügyességgel alakítja át a Shirazt vizeletté?"

- Isak Dinesen

Biztosan te is olvastál már olyan mély eszmefuttatásokat, miszerint a sumérok magyarok voltak, mert pár szavunk hasonlít az övékre. Hasonlóan komoly gondolatmenetek mentén folyt a Syrah, a Rhone-völgy fő szőlőfajtájának eredetkutatása során. Egyesek az iráni Shiraz városát gondolták őshazájának, mások a szicíliai Siracusa környékén keresték a fajta eredetét, de ez mind nyelvi hasonlóságokra lett alapozva. DNS tesztek viszont kimutatták, a fajta a Rhone-völgyben őshonos, a névbeli rokonság pedig puszta egybeesés. Az sem segített a kételyeket eloszlatni, hogy az újvilágban (Ausztráliában, Dél-Afrikában, Chilében) szeretik a fajtát Shiraznak nevezni, pont mint a várost. Ezzel persze nem a szőlőkutatók megtévesztése volt a cél, csak az, hogy a borászok megkülönböztessék boraikat a Rhone-i vörösöktől. A jellegzetes, borsos aromákon túl (mely a fajta legfontosabb ismertetőjegye, és melyért a rotundone nevű vegyület felel) a Shiraz és Syrah borok túl sok hasonlóságot nem mutatnak. Előbbi a bordói nagyborokat próbálja megközelíteni, komoly extrakt, sok fa, nagy test, ahogy azt kell. Utóbbi sem könnyed, de élénkségéről, friss savairól híres. Én most Chile legnagyobb bortermelőjétől, a Concha y Torotól kóstoltam egy Shirazt, melyet a Casillero del Diablo brand alatt adtak ki. Tömegbor, de jó értelemben.

img_20190211_205111.jpg

Színe sötét bíbor. Illata földes, borsos, egy kis parfümös felhanggal. Nem túl összetett, de szép, tipikus Shiraz illat ez. A magyar boroknál megszokottal ellentétben itt a korty elején tapad a tannin, és a végén enged föl, szinte már nem is érződik. A sav visszafogott, jól alátámasztja a bort, teste közepesnél nagyobb, az alkohol 13%, de nem lóg ki. Ízében érett szeder játssza a főszerepet, némi borssal fűszerezve. Lecsengése rövid. Összességében nem mondanám összetettnek, de hibátlan és hihetetlenül jól iható. Ebben az árkategóriában (€10) itthon is az élvezhetőséget kéne előtérbe helyezni, sajnos ez nem mindig sikerül. Ezt a bort pedig szívesen ajánlom, külföldön kb. minden kisboltban megtalálható, itthon tudtommal csak a Tesco forgalmazza. (84/100)

Szólj hozzá!

Ráspi Fehér Zweigelt 2006

2019. március 14. 10:51 - varga.daniel.sokbor

"Bort iszom s a világ kikel ellene.
Mondván, hogy a bor a vallás ellene:
Most, mivel a bor ellen a hit kikel,
Azért iszom, mert ellenvért inni kell."

- Omár Khájjám ford. Erődi Harrach Béla

Amikor a borklubunk szobájába beléptem, a falakat díszítő üres borospalackok tűntek fel először. Mindegyik egy kivételes bort tartalmazott egykor, ezért kerültek ki a falra, emlékként. Szemet szúrt nekem egy egyszerű, fehér címkés üveg, rajta a felirattal: "Fehér Zweigelt 2006", meg valami cirádás aláírás, amit nem tudtam kiolvasni. "De hát a Zweigelt nem vörösbor?", kérdeztem tapasztaltabb társaimat, mire ők elmagyarázták a vörösbor születését. Azóta foglalkoztatott ez a palack. Minek csinálnál fehérbort kékszőlőből? Mit hozhatott ki ebből Ráspi? Merthogy az alkotó a fertőrákosi remete volt. Ahogy telt az idő, kóstoltam a borait, és kíváncsiságom csak tovább nőtt. Persze sose vágyakoztam ezután a bor után őszintén. Minek? Hiszen már 2014-es csatlakozásomkor 8 éves volt, már biztosan akkor sem volt kapható, csak régi idők emlékét őrizte a falon. Maximum abban reménykedhettem, hogy Ráspinak újra kísérletezni támad kedve, és csinál megint valami hasonlót. De nem tette. Aztán egy kóstolón Szabolcs barátom bejelentette, hogy "Na, van egy érdekes borom, figyeljetek!". Ráspi Fehér Zweigeltje volt az. Nem új, hanem az eredeti 2006-os. Mint kiderült, a mitiszol.hu még mindig tartogatott belőle pár palackot. Nem akartam hinni a szememnek. De nem is kellett. Töltöttünk, kóstoltunk.

img_20190215_222743.jpg

Maga a bor Zweigelt színlé, ami hordóban erjedt és érett, majd palackban pihent még jó pár évig. Barnába hajló aranysárga szín. Illata erőteljes palackérettséget mutat, de szellőztetve előbújik a pohárból a Ráspi karakter; a tercier jegyeket markánsan kovás, füstös illat váltja, bár a  háttérben elődugja az oxidáció a fejét. Az öregedés a kortyban érződik leginkább. A savak még elviszik a hátukon a bort, még éppen nem túl vékony a test (de már eléggé lesoványodott), az ízvilág viszont már öreges. Sok kovakő, oxidáció, kis kesernye és tannin, egy kevés birsalmával megspékelve. A lecsengésben a tannin előtérbe kerül, és a savak fanyarsága is több hangsúlyt kap. Azt persze nem tudjuk, hogy a gyümölcsök idővel kerültek csak háttérbe, vagy már eredetileg is kő-juice volt-e a palackban. Ezt már nem is fogjuk megtudni. Így is hihetetlen szerencsés vagyok, hogy ezt a különlegességet megkóstolhattam. Kezeljük is a helyén ezt a bort; nagy élmény volt, fülig ért a szám kóstolása közben, de tagadhatatlan, hogy már öreg. Kivételt teszek ezúttal, ezt a bort nem pontozom. Csak megköszönöm Szabolcs barátomnak. Köszönöm, Szabi!

Szólj hozzá!

Sillertörténet - Pósta Siller 2017

2019. március 10. 19:34 - varga.daniel.sokbor

"Borral a gazda tölti a kelyhed,
tiszta öröm, bár szülte verejték,
ünnepi áldást vár,
aki benned hisz,
s neki féltett kincs e fizetség."

- Kis Pál István

Szekszárd a borászok közti együttműködés mintapéldája. Az együttműködésnek megannyi látható, és még több általunk, laikusok által nem látható foganatja van. A Grand és Etalon vörösborok, a szekszárdi palack, az egységes bikavér-stílus, a kadarka felemelése mind a borvidéki összefogás érdeme, de a legelső közös projekt még ezeknél is korábban indult -  ez volt a Fuxli. Nem olyan régi történet ez, hogy mostanra feledésbe merüljön: Heimannék a sillerüket sokáig Fuchsli néven adták ki, így tisztelegve a sváb hagyományok előtt. Aztán egyszer csak jött az ötlet: miért ne csinálhatnának közösen sillert? Nem igényel komoly technológiai befektetést, Szekszárdon hagyománya is van, szerethető és olcsó - tökéletes közösségi bor. Így aztán 2011-ben beindult a közös sillerezés, de ezt a történetet a Bortársaság már megírta. Aztán mostanra lejjebb hagyott a lelkesedés.  Szekszárd is túlnőtt a bortípuson, a sillerborok elől a rozék elszívják az levegőt, és a közösség is talált már ennél sokkal fontosabb projekteket magának. A kategória persze nem szűnt meg, és sokan adtak ki '17-ben is Fuxlit, de a Pósta Borház már nincs köztük. Az ő sillerük címkéjén csak a szokásos szőlőszem, és egyszerűen csak a 'Siller' felirat szerepel. De ne sirassuk a rókabort! A brand hanyatlik, de a minőség jobb mint valaha, részben a sok évnyi tapasztalatnak, részben a kivételesen jó évjáratnak köszönhetően.

img_20190215_225658.jpg

Gyönyörű piros szín, mintha egy rubin nyakék vált volna cseppfolyóssá a poharamban. Friss illatát földieper uralja, de a kadarka némi fűszerességet is belecsempész oregánó és bazsalikom formájában. Friss, élénk, strukturált sav, eper és málna játszik a nyelvünkön. Karcsú test, letisztult, elegáns struktúra, lecsengésében egy csöpp tanninnal és kesernyével. A pince vörösboraira annyira jellemző kifinomultság eszenciáját ez a bor is magában rejti. Hihetetlenül élvezetes, az est vörösborai elől is ellopta a showt. Kiváló siller, 1700 Ft-os áron Best Buy, nagyon ajánlott. (86/100)

Szólj hozzá!

The genius of Pohronie - Bott Frigyes wine tasting

2019. február 17. 20:38 - varga.daniel.sokbor

A bejegyzés magyar változatát itt éri el. 

"Saint East's lost happiness,
This disgraceful present
And the pompous fog-future
Dance on a wine soaked table;
I and the ancient Sardonius wrestle.

I'm dozing in my worn jacket,
Scarlet covers the ancient shoulder.
Crucifix, two candles, sombreness.
A grand tournament, sad, endless
And wine floods the tabletop."

- Ady Endre

Bott Frigyes

Bott Frigyes lives in Mužla, Southern Slovakia, next to the river Hron. His 10 ha biodynamic vineyard is located near the village. Today his name is well-known both in Hungary and among wine lovers in the West, but that hasn't always been the case. What did it take to achieve this fame? First of all, luck. Never in recent times were the circumstances better to make wine in Eastern-Central Europe. But luck in itself is never enough, and it's worth noting he's always had to swim against the current. He's an ethnic Hungarian, yet his labels display his native language. Despite the official name of the wine region is Southern Slovakia, he goes with Pohronie (meaning Hron area). He grows traditional varieties, while most people choose international grapes or trendy, newly bred ones. And biodynamics aren't very widespread either, to say the least. Yet the wines are good, popular, and they're gone from the shelves in weeks. After all, this is what's important if you want to succeed. Most of his wines are white, with a smaller amount of reds. They're spontaneously fermented, barrel aged, whole berry fermentation is used more and more frequently, and before bottling, the wines are filtered and a minuscule amount of sulphur is added. His style relies on showing his terroir through his wines, and he drew a lot of inspiration from Austrian and German vintners - this shows even on his labels. But what are the wines like? I had the chance to answer this question on Wednesday evening. Frigyes held a winetasting at the Palack wine bar, and I attended, so let's see what's hidden in the stylish bottles.

The wines

img_20190213_175058.jpg

Furmint 2017

Fermented for 10 months(!) in barrel, filtered, minimal sulphur added. The nose is full of rocks and smoke. Sour, slim body, lots of citrus and brutal acidity. Flawless, mineral wine, but at this stage the acidity takes over the palate. Will be nice, but it needs a year's rest. (85/100)

Hárslevelű 2017

40% whole berry fermented, filtered, minimal amount of sulphur added. Light golden color. Smoky, mineral aromas with delightful white flowers mixed in. Lean, stony structure, citrusy aromas with green apple, but the acidity is overwhelming. Very young, let it rest. (85/100)

Riesling 2017

Dried white fruits and a bit of petrol on the nose. After a while the latter clears and is replaced by smoke and minerality. Fresh, youthful in the mouth, lively, complex acidity, despite that, it's pretty easy to drink. I guess it's helped by a few grams of sugar, but it feels surprisingly round. It tastes like lemon and Earl Grey tea, and it feels like your mouth is vibrating - I'm not kidding. I found it a bit comical that the variety infamous of it's acidity is the best fit for consumption at this early age. Lovely! (87/100)

Unfiltered Riesling - Sauvignon Blanc 2017

Member of Frigyes's experimental range, this wine is an unusual combination of varieties, with a slight Riesling dominance. 30% of the must was fermented and aged in an amphora, the rest was whole berry fermented, then aged in oak barrels. Unfiltered, but some sulphur was added for safety. Opalesque, yellow appearance. Surprisingly reserved nose: a bit of smoke, chamomile, fresh sorrel and clove. Medium body with sour, heavy acids, not much but dry tannin. The palate tastes of malt and dried figs, that contradicts the sour taste. Long, tannic finish with a touch of bitterness. Definitely experimental, but I doubt it'd be worth aging. Drink it up, it's about fun, not finesse. (85/100)

Super Granum 2016 Magnum

The winery's white flagship (Granum meaning Hron in latin). 40% Furmint, 40% Hárslevelű, 20% Juhfark. The first one was whole bunch pressed and barrel fermented, the latter two whole berry fermented for 8 days, then pressed and barrel fermented & aged. After a year they were filtered, blended, and bottled in magnums. Light golden color. Clean, citrusy, pleasant nose, with a hint of smoke and basil. The palate is vibrant, mineral, with lots of elegant, lively acidity. Fruity taste, green apple, lemon, apricot. Long, finessed finish. Lively, fruity, mineral, clean, this really is a great wine. (91/100)

Pinot Noir 2017

Whole berry fermented for three weeks, then oak aged. Reserved salty, earthy nose with the scent of roses. Medium body, reserved but young tannin, vibrant acidity. Dead leaves, sour cherry, strawberry, yoghurt. Young, but I do believe time will help it a lot. (86/100)

Blaufränkisch 2017

Deep claret color. Surprisingly aromatic: licorice, cherry, caramel mix in the nose. Tastes like pure cherry juice. Nice, complex structure, but the acid is disturbing, and the tannin needs to get rounder, too. Interesting, and it's every aspect points towards a great wine, but it needs a few years of aging. Patience! (86/100)

Super Granum Red 2016 Magnum

The red flagship. Blaufränkisch, Pinot Noir, Kadarka and a few drops of Pinot Meunier. Earth, blackberry, clean nose. It seems like one year's aging matters a lot. Earthy, cherry taste, accompanied by yoghurt and green herbs. Acidity and tannin are lively yet a lot more humane than in the other reds. Long, earthy finish. Nice red wine, but I'd recommend aging it a bit more. (87/100)

Afterword

The wines were faultless, and did a great job showing off the terroir with their mineral, smoky substance. Most of them were way too young, the acidity was oft overwhelming, but that can be easily dealt with by laying off the bottles for a while. I especially liked the flagship wines being a blend of the best barrels, instead of being a varietal selection. The hype for Frigyes is well deserved, these wines are genuinely good. Finally I'd like to thank him and Wineglass Communication the opportunity. Here's to good wine!

Szólj hozzá!

Garammente géniusza - Bott Frigyes kóstoló

2019. február 17. 15:46 - varga.daniel.sokbor

For the English version of this post, please click here.

"Szent Kelet vesztett boldogsága,
Ez a gyalázatos jelen
És a kicifrált köd-jövendő
Táncol egy boros asztalon
S ős Kaján birkózik velem.

Én rossz zsakettben bóbiskálok,
Az ős Kaján vállán bibor.
Feszület, két gyertya, komorság.
Nagy torna ez, bús, végtelen
S az asztalon ömlik a bor."

- Ady Endre

Bott Frigyes

Bott Figyes Muzslán, Dél-Szlovákiában él és gazdálkodik 10 hektáros biodinamikus családi birtokán. Ma már nagy név az övé, egész Magyarországon és nyugati borértő körökben ismertek borai, de nem volt ez mindig így. Mi kellett ehhez? Természetesen rengeteg szerencse. De ez önmagában sosem elég, azt pedig nem árt számba venni, hogy amit elért, azért szinte mindig árral szemben kellett megküzdenie. Szlovákiai magyar, mégis anyanyelvén címkézi borait. A széles körben elterjedt Dél-Szlovákia helyett Garammente (szlovákul Pohronie) néven öregbíti borvidéke hírnevét. A helyi, divatos nyugati és új nemesítésű szlovák fajták helyett őshonos szőlővel dolgozik, és a biodinamikus művelés sem mondható mindennapinak. A borok mégis jók, népszerűek és pillanatok alatt elkapkodják őket. Végső soron pedig ez a legfontosabb, ha a borvilágban sikeresek akarunk lenni. A borok nagyobb része fehér, de készül vörös is. Minden bor spontán erjed, megjárja a hordót, egyre nagyobb részük erjed rövid ideig bogyóban, palackozás előtt pedig szűréssel és minimális kénezéssel vannak finomhangolva. Hogy ez milyen borokat eredményez? Szerda este szerencsém volt megismerkedni Frigyessel és boraival a Palack borbárban, lássuk hát, milyen benyomással voltak ránk!

A borok

img_20190213_175058.jpg

Furmint 2017

10 hónapos(!) spontán erjedés hordóban, palackozás előtt szűrve és minimális kénnel kezelve. Illata tömény füst és kő. Fanyar, karcsú test, citrusos ízzel és brutális savakkal. Hibátlan, ásványos bor, de ilyen fiatalon a sav teljesen rátelepszik. Minimum egy év kell még neki. (85/100)

Hárslevelű 2017

A szőlő 40%-a 8 napig egész fürtben erjedt, a hordóból szűrve, kénezve kerül a palackba. Világos arany szín. Füstös, ásványos illat fehér virágokkal díszítve. Szikár, ásványos felépítés, citrusos íz egy kevés almával, a savak viszont ezt a bort is letarolják. Nagyon fiatal, hadd pihenjen! (85/100)

Rajnai Rizling 2017

Szárított fehérhúsú gyümölcsök és egy kis benzin lép elő a pohárból, mögöttük azért ott van a jellegzetes ásványosság és füst. Szikár, friss, savai összetettek, mégis jól iható. Ízét citrom és fekete tea uralja. Érdekes, hogy pont a rajnairól olvasni sokszor, milyen vadak a savai, mégis a fajtaborok közül egy évesen ez a legélvezhetőbb. Szép! (87/100)

Szűretlen Rajnai Rizling - Sauvignon Blanc 2017

Szokatlan fajtakombináció, kis rizlingtúlsúllyal. A bor 30%-a amfórában volt, a maradék 8 napig bogyóban, majd préselés után fahordóban erjedt. Szűretlenül, minimális kénnel palackozva. Opálos, sárga megjelenés. Meglepően visszafogott illat, nem hogy a Sauvignontól elvárt orrbarúgás elmarad, de még az imént kóstolt rajnainál is tartózkodóbb. Ami mégis előbujik a pohárból, az az illatok érdekes kombinációja: füst, kamilla, friss sóska, szegfűszeg. Szájban sem szokványosat alakít. Közepes test, komoly, fanyar savak, némi szárító tannin. Ízvilágában aszalt füge és maláta jelenik meg, ez a fanyarsággal ellentmondásos eredményt szül. Lecsengése hosszú, tanninos, kis kesernyével. Ez egy kísérleti bor, az előzőekkel ellentétben viszont nem hiszem, hogy sokat fog fejlődni. (85/100)

Super Granum 2016 Magnum

A pince fehér csúcsbora (Granum = Garam). 40% Furmint, 40% Hárslevelű, 20% Juhfark. Előbbi egészfürtösen préselve hordóban erjedt, utóbbi kettő 8 napos egész fürtös erjesztés után lett préselve és került hordókba. A végeredmény kész borokból lett házasítva. Világos aranysárga szín. Letisztult, citrusos, kellemes illat, kis ásványossággal és bazsalikommal. A korty ásványos, vibráló, élénk mégis elegáns, kerek savakkal. Gyümölcsös ízek, alma, citrom, őszibarack. Hosszú, tiszta lecsengés. Élénk, gyümölcsös, ásványos, letisztult, ez tényleg nagy bor. (91/100)

Pinot Noir 2017

3 hét bogyóban erjedés, majd a hordós érlelés. Visszafogott sós, földes, rózsás illat. Közepes test, kevés, de még fiatal tannin, élénk, vibráló sav. Avar, meggy, eper, joghurt. Fiatal, remélem idővel simul, és a joghurtos jegyet is levetkőzi. (86/100)

Kékfrankos 2017

Bordó szín. Illatos: medvecukor, cseresznye, karamell. Közepes test, szép, élénk savak, fiatal tannin. Íze tömény cseresznyelé. Íves, szép struktúra. Fiatal még nagyon, de minden jel arra utal, idővel nagyon szép lesz. (86/100)

Super Granum Red 2016 Magnum

A vörös csúcsbor. Kékfrankos, Pinot Noir és Kadarka egy csepp Pinot Meuniervel fűszerezve. Földes, szedres, letisztult illat. Az az egy év érés úgy tűnik nagyon sokat számít. Föld, cseresznye, joghurt és zöldfűszerek adják a bor ízvilágát. A sav és a tannin élénk, de már korántsem olyan markáns, mint az előző vörösöknél. A lecsengés is hosszú, földes ízjegyek uralják. Szép vörösbor ez, de még pár évet nem árt érnie. (87/100)

Utószó

A borok hibátlanok voltak, remekül átadták a terroirt, engem leginkább a Villa Tolnay boraira emlékeztettek, durván ásványos, füstös jellegükkel. Legtöbbjük még nagyon fiatal volt, a savak nem egyszer szájba vágtak, de ez a borok tartogatásával könnyen orvosolható. Külön tetszik, hogy a csúcsborok nem fajtaborok, hanem a legjobb hordók lettek beléjük házasítva. A hype pedig nem alaptalan, ezek a borok tényleg jók. A lehetőséget pedig köszönöm Frigyesnek és a Wineglass Communicationnek!

Szólj hozzá!