"A halálraítélt itt nyolcfogásos vacsorát evett, és melléje Ibéria vérsmaragdszínű, súlyos borai közül választott egy palackot, abból a történeti múltnak megfelelő évjáratból, amely talán az inkvizíció menekülő eretnekeivel érkezett Afrikába."

- Rejtő Jenő

Ha külföldi bort kóstolok, egyre többször kacsingatok Spanyolország felé. Remek ár érték arány, jó elérhetőség, és ami még ritkább, több év hordós érlelés jellemző rájuk, már a legolcsóbb kategóriában is. Sokszor gondolok arra, hogy míg tény, hogy a szocializmus rendesen alávágott a magyar bornak, addig a spanyolok nem sokszor hozzák fel Francot, ha valami boros problémáról beszélnek. Persze náluk nem nyúltak olyan durván bele a gazdaságba, mint nálunk... no de ez már egy teljesen más téma. Ami nekünk fontos: a spanyol bor jó, megbízható és nem drága. Ezt testesíti meg a A Terra d'Uro pincészet Finca La Rana nevű vörösbora is. 

Letisztult, modern címke, a bor viszont korántsem ilyen fiatalos stílusú

Organikus Tempranillo és Tinta de Toro házasítása, bár az utóbbi a Tempranillo helyi viszonyokhoz alkalmazkodott fajtája, szóval kb. annyi a különbség köztük, mint a Syrah és a Shiraz közt. A bor egy évet töltött francia tölgyben, majd palackban is érett még 4 további évet. Színe sötétbíbor. Illata meglepően érett, sok pirosbogyós aszalt gyümölcs, erdei talaj, édesfűszerek uralják. Szikár, közepesnél karcsúbb korty, mellette a savak és tanninok még meglepően fiatalosak. A tannin durván szárító jellege a legkarakteresebb a kortyban, íze szárított pirosbogyós gyümölcsökre emlékeztet, egy kis Serrano sonkás jelleggel. Utóízében az utóbbi karakter erősödik fel, illetve a tannin itt mutatja ki legjobban a foga fehérjét. Összességében élvezetes bor, de mégis disszonanciát éreztem illat és ízvilága közt. A savak és tanninok még jó pár évig bírják, sőt, valószínű, hogy szépülnek is, a vékony test viszont elbizonytalanít, vajon érdemes-e még érlelni. Jelenlegi formájában (87/100) pontot ért el.